Ha hallom monoton hangod, nekem megszakad a szívem.
Néha visszhang válaszol kérdésedre: nem, vagy igen;
Néha témaváltás, majd érdeklődést fejez ki hangod.
Néha köhögés, vagy szipogás, ha sértő dolgot mondok.
Hogyha nevetsz, én is gyorsan mosolyra húzom szám,
Majd visszasuhanok a sötétbe, hogy ne találhass rám,
Hogy végre halljam az álmom, hogy lássam, amit akarok,
Hogy kapjak az alkalmakon, melyek már szinte szabadok.
Hogy majd ha szétszakad a képzelet a lelkemen belül:
A hangok elhalkulnak, álmom élt, de lassan leül.
Hogy én lehessek újra a Teremtő, hogy újra lássak,
Másként az elveszett lelkek várában halott álomra vadásszak…
1 hozzászólás
huhh, nálam egy sor lett a kedvenc… vagyis kettő: Hogyha nevetsz, én is gyorsan mosolyra húzom szám,
Majd visszasuhanok a sötétbe, hogy ne találhass rám…