a halál csúf fekete sátor
kifordított tűz mi
behabzsol magától
testet lelket éget
csak marék hamu
marad
a pokol házában
hörgő csontvázra
aszott bőr tapad
ránca alatt
démon lapul
vörös gyönyör
a vurstliban
pörög vadul
Gábriel a nyerő
kardja parázslik
tébolyult ötlettel
szeli ketté az időt
megmenekül
aki a végzet lándzsáját
tartja
rezzenéstelenül
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon ütös,szinte apokaliptikus!
Legyen nagyon szép estéd!
Ügyelj nagyon magadra.sailor
Köszönöm Sailor!
Szia Edit? Megmenekül? Hol az a lándzsa, hadd kapom fel hamar! A sötét reménytelen képeket nagyszerűen emeli ki a vers szerkezete. Itt, ennél a versnél, úgy érzem, tényleg nem hiányzik sem a pont, sem a vessző, sem a sor eleji nagybetű. Tetszett!!! 🙂 Üdv: én
Nagyon örülök, hogy tetszett Bödön!
Kedves Edit.
Borzongtó atartalom, a felvezetése a formája remek. (Tőled megszokott igényes)
Szeretettel voltam
Ica
Köszönöm Ica!