Ludwig van Beethoven 250 évvel ezelőtt, 1770 decemberében született a németországi Bonn-ban. A kor anyakönyvezési hiányossága miatt csak december 17-i keresztelőjéről maradt ránk hiteles adat. Heten voltak testvérek, de a gyakori csecsemőhalálozás miatt a felnőtt kort csak hárman élték meg.
Apai nagyapja Antwerpenből Bonnba elszármazott udvari karnagy volt.
Apja a bonni választófejedelemségnél énekelt tenoristaként.
A gyerekkorában is sokat betegeskedő Ludwig első, szigorú, és iszákos tanítómestere volt az apa, aki Mozart-hoz hasonló csodagyereket akart nevelni fiából. Mindig más és más tanítómestert fogadott mellé, abban bízva, hogy gyereke tehetsége ettől jobban kiteljesül.
1780-ban Christian Gottlob Neef zenei nevelgetése során került be Ludwig a választófejedelemség udvari zenekarába. Ekkor már több éve Ő volt családjának eltartója fellépései révén.
1787-ben 17 évesen utazott először Bécsbe, hogy az akkor már 31 éves Mozart –nál tanuljon, de erre nem került sor. Édesanyja hirtelen halála miatt haza utazni kényszerült. Nem tudni találkozott-e egyáltalán Mozarttal. Erre később sem került sor mivel Mozart 1791-ben elhunyt Ludwignak viszont csak 92-ben volt alkalma ismét Bécsbe utazni.
Ekkor Haydn barátjánál, annál a Johann Georg Albrechtsbergernél kezdett tanulni, akinek korábban Mozart is a tanítványa volt.
A bécsi nagynyilvánosság elé 1795-ben lépett B dúr zongoraversenyével.
Betegeskedése ezen időszak alatt is gyötörte. Tanulását, fellépéseit, életét árnyékolta be állandó gyomorpanasza, melyek olykor rohamokat is okoztak nála. 1797-ben 27 évesen átesett egy tífuszos megbetegedésen, melyet követően hallása romlani kezdett.
Ezekben az években Európa szerte számos helyen koncertezett. Turnéi során megfordult Prágában, Drezdában, Berlinben. Több helyen is marasztalták, de Ő erősen kötődött Bécshez. Manapság emlékházak árulkodnak a városon belüli költözködéseiről és lakhelyeiről. Viszont nem csak Bécshez kötődött, tudni illik Magyarországon is volt egy település ahol az ott élő grófi család kedves volt számára. Olyannyira, hogy számos legenda kelt szárnyra a martonvásári Brunszvik lányokhoz kötődő szoros kapcsolatáról.
Teréziát és Josefina –t édesanyjuk vitte Bécsbe feltehetően házasítási szándékkal 1799-ben, s egyben az akkor már Európa szerte ismert Beethovent a lányok zongora tanítására kérte fel. Bár Ludwig tanítani nem szeretett mégis a lányok esetében kivételt tett. Így került közeli kapcsolatba a Brunszvik családdal. Talán sokaknak ismerősen hangzik a név, hiszen nem másról, mint a magyarországi első óvoda az kisdedóvó megalapítójáról van szó Brunszvik Teréz személyében.
Beethoven több alkalommal is ellátogatott a martonvásári birtokra. 1806-ban itt fejezte be az Appasionata művét, melyet a Brunszvik lányok testvérének Ferencnek ajánlott, akit úgyszintén barátjának és mecénásának mondhatott.
A martonvásári Brunszvik kastélyban jelenleg is működik Beethoven múzeum.
Sohasem házasodott meg, nem túlságosan vonzó megjelenése ellenére a nők körében mégis kedvelt személyiség volt. A gyengébb nemhez kötődő kapcsolatait legendák és titkok szövik át.
Fontos megemlíteni egy levelet, mely halálát követően került elő hagyatékából és a Halhatatlan Kedvesnek íródott. Mai napig nem tudni biztosan, hogy kinek is szól valójában. A Beethoven életét kutatók között ebben nincs egyetértés. Mi magyarok leginkább Brunszvik Josefina személyét tartjuk erre leg esélyesebbnek.
Beethoven korának zeneszerzői nagyságát igazolja, hogy 1817-ben a nagy múltú angol Broadwood hangszerkészítő cég a kor legmodernebb zongoráját ajándékozta Beethoven részére. A mester halálát követően több évi hányódás után Liszt Ferenc vásárolt meg a hangszert, majd 1873-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
Mindamellett, hogy korának elismert zeneszerzője volt, a siketség kitudódását követően sokan gúny tárgyává tették. Nyilvánosság előtti szerepléseit megmérgezték ezek az élcelődések.
Nagyközönség elé a IX. szimfóniájának ősbemutatóján állt utoljára 1824 májusában. Az előadás hatalmas sikert aratott, amiből az akkor már teljesen süket zeneszerző semmit sem vett észre mindaddig amíg, a hangosan éljenző publikum felé nem fordították.
Beethoven, akit Mozart és Haydn mellett a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának tartanak számos zenei remekművet, kantátát, szonátát, kamaramuzsikát és egy operát hagyott ránk. Zenéjét különböző korokban, különböző módon dolgozták fel és máig előszeretettel játsszák. Nem csak a klasszikus, de Pop, beet, rock műfajban is megjelenek időről-időre feldolgozott dallamai. Quartz órák, kaputelefonok, ügyfélszolgálatok várakoztató zenéi, mobiltelefonok, az élet számos területe őrzi műveit az utókor számára.
Halálát megelőző évben 1826 őszén meglátogatta Johann öccsét Gneixendorfi birtokán. Itt fejezte be utolsó megírt művét a Finále –t vonósnégyesre Op. 130.
Az 1827 márciusában bekövetkezett halálának napjáig tovább dolgozott, de befejezetlenül hagyott az utókor számára egy vonósötöst, a X. szimfónia vázlatát, két vonós négyest, két kánont.
Végezetül egy érdekesség 2020-ra. Beethoven Op. 13 alatt szereplő c-moll zongoraszonátájának magyarra fordított címe „Vírus”.