én
most és mindörökké
őrizlek
magamban
mint hajnali utcák a csöndet
eszemmel tudom
hogy már hiába várlak
hiába kereslek
nem tudsz felkelni már
hiába könyörögtem
hogy támasszon fel
az Úr
hogy kelj fel és járj
nem ért semmit
nem értek el bennünket csodák
csak esőként
pereg a földre a könny
Isten is együtt sír velünk
talán
odafönt
s nem tudjuk még
milyen lesz a hétköznapokban
nélküled
a hiányod átjár
jeges rémület
és bánat
szorítja szívemet
ma ugyanúgy felkelt a nap mint
máskor
hibába mondjuk üvöltjük zokogjuk
hogy hiányzol
nincs feloldozás