Egy vagyok, mellettem minden más,
lelkedbe rótt izzó égi jel,
s ha téged kívánna bárki már,
én a pokol tüzèn ègnèk el.
Egy vagyok, éji sötétben fény,
téged ölelő selymes, lágy sál,
hogy ne fázz, ha itt a hideg tél,
s hogy hidd, én vagyok a forró nyár.
Egy vagyok, egy röpke sóhaj száll,
illata álmodón hozzád ér,
szerelem, érzések és a vágy,
nem fújhatja el a téli szél.
11 hozzászólás
Kedves Susanne!
Nagyon szép szerelmes írás!
"téged ölelő selymes, lágy sál,
hogy ne fázz, ha itt a hideg tél,"
Grtulálok nagyon szép költöi képeidre!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia Tengerész!
Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Szeretettel Zsu
…Egy…a sok közül, kit mégis felismer a szív…
Tetszett írásod, kedves Suzanne!
Szeretettel: gleam
Szia gleam !
Igen egy a sok közül, a lényeget megtaláltad.
Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Szeretettel Zsu
Drága Zsu!
Meghatóan szép vallomás…örök szerelem…úgy legyen!
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Icám!
Köszönöm szépen szavaid és…úgy legyen 🙂
Ölelésem Zsu
Nekem ez a vers az emberi kapcsolatot sajátosan ábrázolja. Van benne, mintha lenne benne együttség is, külön-különség is. Mindenképp elgondolkodtat.
Kedves Madár!
Örülök, hogy ezt is észrevette valaki, jó gondolatmenet.
Szeretettel Zsu
Legyünk kivételek kincsem
Igen,vannak kivételek 🙂
Igen,vannak kivételek 🙂