Tavaszi vihar

Díszruhát öltöttek a fák,
pompázik ezernyi virág.
Ünnepre készülnek talán?
Nem tudják, hogy sötét felhő
zúdít áradást?
Bősz vihart hoz, gonoszt, vadat.
Nem nézi kit ér, csak lecsap,
amerre jár, tövig arat.
Mindegy, hogy csemete pusztul,
vagy sokat élt agg.
A nyíló virág szirma hull,
a veszett mindent mi jó, dúl.
Dühöngő szél, mindent elfúj,
tépi és vágja, dobálja,
emlék lesz a múlt.
Vessétek hát le a gálát,
és öltsetek dolgos ruhát!
Nem kell pompa, csak biztatás:
kitisztul felettünk az ég,
szép lesz a világ!