Váratlan Vendég

Teljesen meglep, hogy jöttél!
Én már nem számítottam Rád!
Eltelt a tavaszból több hét,
Te megjössz, és lehavazol rám?!

Nem korholni vagy bántani akarlak,
Csupán meglep a léted.
Oly rég vágytam, hogy lássalak,
Hogy már el sem hiszlek Téged!

Te biztos hó vagy? Hihetek Neked?
Látom, hogy hullasz, meg fehér a színed.
De biztos, hogy hó? Jég nem lehetsz?
Egyszer már hittem, s elverted szívem…

Jaj, be sokszor kerestelek…
S vadásztalak Téged…
Kérdezgettem, merre lehetsz,
Láttak-e már Téged.

Mutattak ám havas csodát!
Nem is egyet… mindet!
Nekik mindnek hava voltál,
Csak engem kerül színed!

S most azt mondád, hogy itt vagy?
Most megjöttél énnekem?
Nem hiszem, hogy Te vagy,
Mi itt tündököl fényesen!

Nem hihetlek hónak!
Még egyszer nem hihetlek el!
Mert ha eltűnnél holnap,
Én már nem ébrednék fel!