ha még találkozhatnék veled
karjaimba
vennélek
csókjaimmal
vetkőztetnélek
zsarátnok nyelvem vinne
vágy-világba
hogy ujjonganál
amikor
elöntene asszonyi lázad
s én száz csókkal csókolnám
forró szádat
magamhoz szorítanálak
születésnapodon
ha még találkozhatnék veled
de soha többé
nem találkozhatunk
mert elvitt egy vészes végzet
hiába
könyörögtem
hiába mondtam hogy szeretnélek
egyedül maradtam
magammal
a
nap ragyog
eltelik mint máskor
és
este majd beborítanak a csillagok
csak
az eltelt hatvan év dörömböl
szívemen
a hiányod
most még dél van a nap ragyog
kettőezerhuszonegyjúniustizenhatodika
van
születésnapodon
3 hozzászólás
Érdekes a sortördelése.Apró darabokra, van osztva a vers, minden sor egy újabb gondolat.
Kedves István!
Szinte átsüt a versen a fájdalmas vágyakozás.
Üdv: Kati
Fájdalommal teli vágyverset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes nyári napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa