A savanyúság citromba harapott
egy forró, nyári délután.
Üvegpohárba tett napot,
jeget, kaszáltfű-illatot.
Egy árvaszúnyog közben
a fülembe sírdogált,
mint bennem a hiányod néha.
A dokk fölött némi pára lengett.
– Nocsak! Hát innen
nem látni a tengert?
– faggatott magam,
és kajánul vigyorgott hozzá.
Koktél
By szilkati
10 hozzászólás
Egyedi és különleges.
Köszönöm, Madár, hogy elolvastad.
Remek! Nagyon jó hangulata van a versednek, Kedves Kati!
Üdv,Ildikó
Köszönöm, Ildikó. Hét szóra írt vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Jöttem olvasni tőled.Tőled kicsit szokatlan.
Kellemes nyarat kívánok neked meg mindenkinek!
Majd valahogy decemberben leszek.
Legyen kellemes új heted!
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Kicsit tényleg szokatlan a vers, össze van keveredve, mint a koktél.
Szeretettel: Kati
Hangulatos, különleges verset írtál kedves Kati.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes nyárii napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
Köszönöm, Zsuzsa, hogy itt jártál. Ebben a melegben valóban jól esne egy igazi koktél.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Láttam az egyik válaszodban, hogy hét megadott szóra írtad ezeket a sorokat. Én is szoktam ilyeneket elkövetni, így tapasztalatból mondom, hogy minél rövidebbre szabjuk, annál nehezebb értelmet adni a versnek.
Tetszik az eredmény, csak egy helyen akadtam el: "faggatott magam". Figyeltem, hova tettél gondolatjelet. Arra következtettem, hogy saját magadat faggatod, ez benne a csavar, de nem áll össze teljesen gondolatilag.
Az is lehet, hogy nem jól értelmeztem. 🙂
Szép munka, gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A hiányt, az egyedüllétet próbáltam ezzel a "faggatott magam" – mal kifejezni. Lehet, hogy nem a legsikerültebb.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati