Poétaparancs

Igen, bizony, verseljetek.
Kéri ezt az istenetek?

Ha ő nem is, ember vagytok.
Ennek okán versírjatok.

Macska tépi az egeret?
Róla tüstént verseljetek!

Béka tépi az egeret
Tüstént! Róla verseljetek!

Űznek ha el benneteket,
gyújtják ház- és kerteteket,
arról is szép verseljetek.

Összes múzsa itt, veletek.
Vers- és vers- és verseljetek.

Vadász lövel meg titeket?
Hát csak rajta verseljetek,

mikor puszil a szerelmed,
írod, jegyzed hősi versed,

fronton hogyha találat ér…
Egy-két jambust az is megér.

(Igaz?)

Béna és néma is a szívetek?
Nosza, nosza, csak fessetek,
farag-, zenél-, verseljetek.

"Szárnyal, kacag a költemény!
Nahát, éppúgy, mint ahogy én!"

(Gondoltad volna?)

Tudom én jól, hogy verseltek.
Minden versmű a tietek!

Amit megírsz: tán sír, de él!
Mindent, mindent el-elregél.

Minden istent lám, megterem,
éppen úgy mint téged, engem,

minden protont felragyogtat,
látjuk tőle az elholtat.

Szép- és csúfmód verseljetek.
Hallom, hogy így cselekedtek.

Kéken, szomjan rímeljetek,
festve ki az ütemeket.

Én most ülök tiközétek,
soha s mindig vagyunk készek.

A pék szintén ül közétek:
Himfy-strófáz új zsemléket.