Perzselő nyár

De jó megint újra látni július…
pszt! – ily szépet még nem hallottam sohasem,
dalol neked egy apró fülemüle,
s lám, ragyogó, zamatos a rózsakert.

Virít rajta sok- sok bimbó, a Napfény
szentfényt fon köré, keblére öleli,
forró, féltőn sóvárgó tekintettel
gondosan, finom illatát ízleli.

Ha rá nézek, cirógat, lelkemhez ér,
szívem oly vadul lüktet, mint a zene,
megmártózom benne e kopott padon…
úgy perzselsz víg nyár, ugye sosem feledsz?