Kalandra fel! Bobó a tengeren 3. rész

3. kaland: Cinóber megjelenik

Ekkor néhány doboz leborult és megláttam egy vörös valamit. Aztán újabb tüsszentés után előlépett egy vörös hajú, szeplősképű fickó.

– Bocs! – szabadkozott. Porallergiám van – azzal újabb tüsszentés következett. Cinóber vagyok.
– Mit keresel itt? Miért nem fent harcolsz a többiekkel? –kíváncsiskodtam.
– Ezt én is kérdezhetném tőled? – vágott vissza hetykén. Azért vagyok itt, mert Alvarez de Cupák kapitány kirúgott a legénység soraiból. Lejöttem ide egy kicsit pihenni, aztán elaludtam. Mikor felriadtam, a hajó már a nyílt vízen volt. Felmenni akkor már nem mertem, az az undok első tiszt, Pedro de Morgó, olyan dühbe gurult volna, hogy tuti bedobatott volna a tengerbe a cápák közé!
– Hát, pedig most jól jönne fent minden segítő kéz! – jegyeztem meg.
– És te? Te, mit keresel itt? Na, bökd ki! Berezeltél? – kérdezte gúnyosan Cinóber.
– Hát…kérlek…nem az erősségem a harc. Soha, semmilyen fegyver nem volt még nálam, soha nem is használtam semmilyet. Abban reménykedtem, mikor a kapitány felvett, hogy hajózunk, kikötünk itt-ott, kereskedünk. Nem tudtam, hogy ez egy kalózhajó! Gondoltam, esténként majd szórakoztatom a legénységet, mert remekül énekelek, utánzok hangokat. Most nem mutatom be énektudásomat, majd máskor, nyugodtabb körülmények között. Amikor fent elkezdődött az összecsapás, jobbnak láttam ide leosonni. Úgy tervezem, hogy majd később kilesek, és úgy teszek, mint aki végig a fedélzeten volt. Így azt hiszik majd, hogy én is hősiesen hadakoztam.
– Nem is olyan rossz ez a terv! Veled tartok! Összekenem magam, és én is úgy csinálok, mint aki végig küzdött az ellenséges bandával. Ezt látva fix megbocsátana a kapitány!

Miután bekentük magunkat, először én kukkantottam ki. A csata még zajlott, de sajnos a másik hajó legénysége állt győzelemre. A mieink még küzdöttek, kaszaboltak, de a kapitányt néhány perc múlva lefegyverezték, a többiek pedig megadták magukat. Nagy volt a zűrzavar. Mi ezt kihasználva leléptünk a hajóról. Cinóber, egy mentőövvel beleugrott a tengerbe, én meg utána repültem. Mikor már messzebb értünk a Kalandoroktól, akkor rácsücsültem a mentőövre, mert már nagyon elfáradtam, és együtt ringatóztunk a vízen.
Reménykedtünk, hogy meglátunk egy szigetet, vagy épp ránk talál egy akármilyen vízi jármű.