Szeretni távolról és csendesen
Alázattal hallgatni érintetlenül
Ringatni lelkemen édes emlékedet,
S ahol együtt jártunk, ott lenni – egyedül.
Téged látni az elkúszó felhőkön
És végtelen, csillagos éjeken át…
Esőcseppé válni kopott macskakövön
S fájón legördülve gondolni Rád
Szeretni távolról és csendesen.
Színek, álmok és remények nélkül.
Csak Érted élni, hiába és teljesen –
Némán olvadni kifakult emlékül…
1 hozzászólás
Kedves BozsikBarbara!
Nagyon szép vers!
Különös,mély érzésekkel díszített!
"Csak Érted élni, hiába és teljesen –
Némán olvadni kifakult emlékül…"
…remek költöi sorok,mint az
egész!
Gratulálok!
Üd:sailor
Szép napot!