Mi? És mi?

Kérdezzetek! Kérdezzetek, sokat!
Mert tudni kell és tudni kell, nagyon.
Kérdjétek, hogy a hajó mért tolat,
az istennél miért nincsen vagyon.

Kérdezzétek hittel-szívvel, bátran!
Lehet-e jó valaha a gonosz?
Milyen a Zé s benne van-e Á-ban?
Vajon miért atomnyi a kozmosz?
Mit akarjak, mit és mikre vágyjam?

Én is kérdem, mivel én sem értem:
miért fehér vagy piros a felhő?
És belőle (vagy mellőle?)miért nem,
a zöld villám mért nem jöhet elő?

Mert tudni kell a sok mindent, igen,
nagyobbodunk, nagyobbítunk tőle.
Tudni, tudni, hogy az olyan ilyen.
S mindentudónk ugyan vajon ő-e?

Porembertől a Hold mért nem lakott?
A túlvilág miért üres, kihalt?
Mert hiszen az. Vagy valaki van ott?
Miért nem isszuk az öröklét-italt?

Válaszolni fog-e bárki? Igen!
Válaszolni fog-e bárki? Biztos.
Így rendeli a jóságos isten
vagy a válasz mindörökre tilos?

Ej!
Felelnie de senkinek nem kell!
Kiderítjük az igazat majd mi.
Előttünk van, két kezeddel vedd el,
akkor is, ha meg kell érte halni.

Kiderítjük öneszünkkel, sorban,
kiderítjük önkezünkkel, hidd el.
Kinyomozzuk távcsövünkkel, ott van,
kivizsgáljuk nagyítónkkal. Vidd el.

Tudni fogjuk, miért létez a lét,
a túlvilág miért teli vajon,
az Á miért tartalmazza a Bé-t,
megtudni mindezt én engedem és hagyom.

Tudni fogjuk, hogy a kék mért sárga,

Elég ebből! Gyertek tudni! Már ma!