Őszi Erdei Hacacáré Fesztivál 3/1.

A Hejcihő-hegyen túl, ott ahol a Csergő patak folyik, található a Bogyókás-erdő. Itt rejtőzik egy kicsiny kis ház, amiben apró erdei manócskák laknak. Név szerint: Cseperke, Csucsorka, Morci, Ficcs és Fuccs.

Beköszöntött az ősz, a fák lombkoronái szebbnél-szebb színekben pompáztak. A manók, sok színes levelet, tobozt, gesztenyét gyűjtöttek, s abból készítettek a bejárati ajtajukra koszorút. A lakást is őszbe öltöztették. A vázába kökény és csipkebogyóágat tettek. Friss, őszi illat terjenget az egész házban. A kandallóban vidáman lobogó tűz mellett elégedetten szemlélték a feldíszített szobácskát, közben finom csipkebogyóteát szürcsöltek.
– Nadon szép lett! Hapci! – tüsszentett egy nagyot Cseperke.
– Jól megfáztál. Hozok egy kis mézet. Ilyen meghűlésre, tüsszögésre remek szer – jegyezte meg Csucsurka és már ugrott is.
– Hát, igen. Degnap, már nagyon hűvös volt, amikor hazafelé tartottunk. Hapci! – prüszkölt ismét egyet Cseperke.
– Igen. Hiába mondtam, hogy mindenki hozza magával a kiskabátját is – mérgelődött Morci. Te, persze a füled botját sem mozdítottad.
– Én vittem! – vágott közbe Ficcs.
– Igen, mindenki hozta, csak Cseperke nem. Így aztán fuccs az erdei Hacacárén való részvételednek barátocskám! Mert ugyebár, náthásan, köhögősen nem jöhetsz velünk –nézett szomorúan Cseperkére Fuccs.
– De én benni akarok! – szepegte náthás hangon Cseperke.
– Ha kúrálod magad, és meggyógyulsz, csak akkor tarthatsz velünk! Tudod, „sok tea, méz, gyömbér, fokhagyma, ez mind a torok barátja” – bölcselkedett Morci.
– Brr…fokhagyma! Azt nem szeretem! – mondta egy nagy prüsszentéssel kísérve Cseperke.
– Nem szeretni kell, hanem megenni! – vágta rá nevetve Ficcs.
– Mi ebből a tanulság? Majd máskor szót fogadsz! Ennyi! Most pedig szundi! Mert holnap rengeteg dolgunk lesz! A kamránk még nincs tele. Te, pedig itthon maradsz! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Morci.
Hamarosan csak Cseperke horkolását lehetett hallani. A többiek békésen szuszogtak ágyaikban.
Másnap reggel vidáman reggelizett a négy manó. Cseperke az ágyába kapta a mézes-gyömbéres teáját, és egy kis pirítóst. Halk sóhajtozás közben majszolta a kenyeret.
– Na! Mi készen is vagyunk! Indulunk, csipkebogyót, kökényt, gombát, somot, áfonyát, makkot gyűjtögetni.
– Igen, a pörkölt bakk a kedvencem, abból jó sok kell a kamrába! – kiáltotta Cseperke.
Morci csak legyintett.
– Makk, te náthás, tüsszentős bikfic!

Cseperke egyedül maradt a házban. Azon törte a fejét, mit is csináljon egész nap. Mert ugyebár csak ágyban feküdni, az, nagyon unalmas dolog. Bekapcsolta a rádiót.

– Halló, halló, Kedves Hallgatóim! Itt kedvenc bemondótok, Sütyergő Sutyi sün beszél. Szép, kellemes őszi reggelre ébredtünk. Még néhány nap, és kezdetét veszi az Őszi Erdei Hacacáré Fesztivál! Lesz sok finomság, móka, tánc! Készültök már? Igen? Ez szuper! Ne feledjétek! Idén, mindenki őszi jelmezben érkezzen! Találjatok ki minél szellemesebb, ötletesebb ruhát! A legjobbak elnyerik, az Őszi Erdei Hacacáré emlékplakettjét. Hajrá! Törjétek az okos kobakotokat! Most jöjjön egy kis zene!