Búcsúzni jöttél, megfutamodsz végleg,
jó volna tudni, mi hogyan romlott el.
Nem változtatsz már, hiába is kérlek,
tanácstalan lett a szív s üres a fej.
Pörgött a labda, nem rúgtad be a gólt,
magad sem hiszed: minden a tiéd volt.
Nem volt rossz sorod, hol jó, hol átlagos,
okosan éltél, elkísért az erő.
Kinyílt a virág, bármikor láthatod,
kisütött a nap, s maradt még levegő.
Nem kell még menned, megoszthatnánk a jót,
eltűnik rögtön, mi egykor tiéd volt.
Lapokat kaptál, s most elszórod mindet,
nem érdekel már, hív az ismeretlen.
Kiásták neked, s tálalták a kincset,
s annyit mondasz csak: hasznavehetetlen.
Könnyű lett volna, de lelked elhajolt,
s feladtad mindazt, mi csak a tiéd volt.
Csoda menthet meg, vihet varázsszőnyeg,
kedvetlenül csak elfordítod fejed.
Megkaphatsz bármit, rémek sem gyötörnek,
fémes szavaid elégedetlenek.
Mit akartál, mondd, egyáltalán tudod?-
éhesen halsz meg, bár mindenből jutott.
10 hozzászólás
Érdekes és elgondolkodtató a versed. Eltöprengtem, hogy vajon ki mondja kinek. Számomra Isten az embernek. Barátsággal: Madár.
Köszönöm, kedves Madár.
Igen, ez is egy értelmezés.
És így nézve sok igazság is van benne.
Üdv. Tamás.
Kedves Tamás!
"éhesen halsz meg, bár mindenből jutott." … Igen, az elégedetlenség ezt okozza… mindig éhes az ember, és sosem lakik jól… Nagyon tetszik az írásod! Érdemes elgondolkodnom, hogy vajon van-e bennem olykor hasonló… Felhívod a figyelmet, hogy értékeljünk mindent, ami fontos és valódi kincs, ne mindig más kelljen, letaposva azt, ami van és szerethető…
Köszönöm…
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Mivel emberek vagyunk, nem lehetünk mindig tökéletesek. Szerintem mindenkivel előfordul néha, hogy elégedetlenkedik, nem érez hálát olyan dolgokért, amelyek természetesnek tűnnek. Azt hiszem, ezzel önmagában ninics is nagy probléma, ha képesek vagyunk az önreflexióra és ha szükséges, változtatunk a hozzáállásunkon. A te írásaidon, kommentjeiden jól lehet érezni, hogy kedves, lelkiismeretes, figyelmes ember vagy.
Örülök, hogy versem elgondolkodtatott és köszönöm, hogy időt szántál rám és megosztottad velem gondolataid.
Üdv. : Tamás.
Szia Tamás! Hát bizony az élet már csak ilyen! Klassz vers! Üdv: én
Szia Bödön! Az élet tényleg ilyen, sőt néha rosszabb is. De vannak kellemesebb témák is, majd később olyannal is jövök.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Üdv. :Tamás.
Érdekes és elgondolkoztató versed
köszönöm, hogy olvashattam.
Zsuzsa
Nagyon szépen köszönöm kedves Zsuzsa!
Üdv.: Tamás.
Kedves Tamás, nagyon szép ez a vers annak ellenére, hogy a véglegekig szomorú. Az ember valóban elégedetlen a sorsával, folyton jobban akar, sőt, néha irigy. Ahogy olvastam az volt a gondolatom, mintha kifolytak volna a kezed közül az események, mint a víz az ember ujjai közül. Olyan feladás “íze” van a történetnek, mintha egy versben akarnád kifejezni a lemondást – bármiről is. Teremtsd meg a csodákat!
Üdv.Szilvi
Pedig nem a feladásra gondoltam. Tudatosan biztos nem. Csak így sikerült.
Köszönöm, hogy írtál. 🙂
Üdv.: Tamás