Nos, mi lesz teveled
embernép?
Tudnál-e,
vágynál-e lépkedni
emberképp?
És mi lesz tetőled?
Emberhad.
Parancs, hogy mindig az
embert add.
Hát mi lesz tinektek,
emberek?
Parancs, hogy mindnyájan
jöjjetek.,
a télben, a nyárban.
Mindenki?
Azt, aki gyűlölköd',
vegyed ki.
Ki megy el tehozzád,
emberfaj?
Az, ki nem hagyja, hogy
embert halj.
Én írom teneked
vezéred,
akkor is, úgy is, ha
nem kéred.
Vigyáznak, őriznek
istenek,
de bennük őszintén
higgyetek.
Hát mi lesz tenálad
maholnap?
Csak büszkén tegyed a
dolgodat.
Ki megy el tebeléd,
emberzet?
Kiben dúl emberi
önérzet?
Mi, mi lesz belőled
emberség?
Még duzzadsz vagy immár
"épp elég!"?
4 hozzászólás
Szia Madár!
Kiragadtam ezt a részt.mert nagyon sokatmond!
"Tudnál-e,
vágynál-e lépkedni
emberképp?"
…más lenne az élet ha tudnánk ´emberképp´lépkedni.
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Igazad van, kedves sailor, ez a vers egyik legfontosabb része, szerintem is.
Elgondolkodtató versed
szeretettel olvastam.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
"Tudnál-e,
vágynál-e lépkedni
emberképp?" Ez a kérdés különösen megfogott
"És mi lesz belőled?
Emberhad.
Parancs, hogy mindig az embert add".
Ennek nem is kellene parancsnak lennie, minden embernek az emberséges életre és viselkedésre kellene törekednie, függetlenül attól, hogy hisz-e egy felsőbb istenség létezésében, vagy nem. Ennek egy magától értetődő, belső igénynek kellene lennie. Persze nem egyszerű ez, hisz tudjuk milyen az emberi anyag, a nagy erényeink ellenére is folyton ki vagyunk téve a gyűlölködés vagy a mértéktelenség kísértésének. Bár amíg élünk, mindig lesz lehetőségünk javulni, pozitívan változásokat hozni.
Érdekes témát boncolgat a versed.
Üdv. Tamás