Mi nékem a szerelem?
Lángoló nagy érzelem?
Eszetvesztő, túl hevítő,
Vágyódásba elmerítő?
Gyötrő kín, ha nem érezem,
S akkor is, ha átélhetem?
Összerak, majd újra szétszed?
Eléget és újjáéleszt?
Megvakító, elvadító,
Lényemet felszabadító?
Ettől minden rózsás, lila?
Úgy érzem már nincs több hiba?
Testem, lelkem átöleli,
Biztonságban felemeli?
Olyan, mint egy puha párna?
Melegség, mi szívem járja?
Gyengeség vagy talán erő?
Szükséges, mint a levegő?
Egy a válasz, nem is kérdés.
Nincsen bennem már több kétség:
A szerelem nékem Te vagy!
2 hozzászólás
Kedves Asszonyka,
Kamaszlányos szerelmet juttatja eszembe, amikor még friss és furcsa az érzés, tele bizonytalansággal, de izgalommal is. 😊 Ha egy pici észrevételt megengedsz, szerintem az olyan régies kifejezéseket, mint a "nékem" elhagyhatóak. Legalábbis engem általában kizökkentekenek egy-egy vers olvasásakor.
Szeretettel: Ginko
Kedves Ginko!
Köszönöm szavaidat és az észrevételedet. Igyekszem megfogadni. ☺️
Üdvözlettel: Asszonyka