Találd el szívemet béke.
Nemsokára véget ér a háború
Csak, az a toll marad kezemben
Ellenállt az időnek a rendelkezés
Nem lesz többé utánzat ujjam a billentyűn
Tiszta szívből simogatja azt, amiből sosem elég
A szeretet, tisztelet, élet, ami sohasem esik nehezedre
Időn túli béke
Több mint mikor magadtól, tárod szét két karod,
Egyszerű valóság! Többször találj szívembe!
Többször lássam az eget, a felkelő napot
Kívánom, tartsam meg, életed add
Mindennél többet ér,
Több amire képes
Amennyit élek
Sohasem küzdöttem ellened
Ima és boldogság
Csodálatosan eligazítasz mindent,
Mindent, amiről azt hiszed lehetetlen
Sohasem hagyom el azt a helyet
Segítségre van szükségem
Azt akarom, senkinek se legyek idegen
Senkinek nehezéke, senkinek szívében
Senkinek a béke. Állj ellen az időnek!
Sose akadályozon meg senki.
2 hozzászólás
Kedves András,
Gondolatfoszlányok felvillanásai, legalábbis számomra ezt a benyomást kelti a versed. Ugyanakkor mégsem pusztán csak véletlenszerű gondolatfoszlányok, hanem együtt alkotnak egy egész képet, hangulatot a békevágyról, ami talán nem csak a szó szerinti, külső körülmény óhajtása, a háború hiánya, hanem egy benső béke utáni vágy is.
Üdv: Ginko
“Segítségre van szükségem” Mindannyiunknak, de behelyettesíthetjük ezt a szót a szeretetre is. Az ember nem magányos farkas, szüksége van társra, emberekre, akik ismerik, elfogadják, sőt szeretik.
Szeretettel: Rita