Mini mesék XIX.

Az óriás homokozó tömve volt önfeledten játszó felnőttekkel. Nem messze egy padon három gyerek lógatta a lábát és láthatóan unatkozott. Végül a középső, odafordult baloldali szomszédjához, beszédbe elegyedtek.
– Melyik a tied?
– Az ott a távolabbi sarokban, az az öltönyös.
– Amelyik körbe vette magát hatalmas kerítéssel és felhőkarcolót épít homokból?
– Igen. Tudod, mindig építész szeretett volna lenni, de a szülei bankárt faragtak belőle. És a tied?
– Az a joggingos nő azzal a fejpánttal. Mindig homoksütiket készít, tudod soha nem tanult főzni, otthon mindig félkész kajákat melegítünk, itt éli ki a tévés főzőműsorokban tanultakat.
Amikor újra csend lett, a harmadik gyerek is megszólalt:
– A tieitek legalább valami hasznosat játszanak. Nézzétek meg az enyémet. Ő az ott a mókuskeréken. Nem elég neki az egész heti robotolás a gyári szalag mellett, még ilyenkor sem tud leállni.
A másik kettő mélyen a gondolataiba süllyedt.
Megint a középső szólalt meg:
– Na, lassan mennünk kéne, szedjük őket össze. Jövő szombaton jöttök?
– Természetesen. Ha nincs az időjárás miatt játszótér, egész héten nem birok vele.
– Mi is lenne velük, nélkülünk…?

A fűmag, ott szorongott társaival egy műanyag zacskóban a mezőgazdasági bolt polcán. Reménytelen sok idő óta várakozott már, de hiába. A tétlenség óráiban tervezgetett, hogyan is lesz majd az, amikor beteljesítheti azt, amiért megszületett. Vészesen közeledett a határidő, ahonnan nincs tovább, elvesztik csíraképességüket és szemétre kerülnek. Az utolsó pillanatban azonban valaki megvásárolta őket.
Egy kéz felvágta a zacskót és napvilágra kerültek. Boldogan magába szívta a föld illatát, ahová kerültek. Megérkezett az életet adó víz és a napsugár is, a fejlődés gyorsan beindult.
Sokszor álmodott erről, és már akkor elhatározta, hogy ő lesz a legszebb, a legmagasabbra növő. Ennek érdekében mindent meg is tett: éjszaka mikor a többiek aludtak, kis csatornákat ásott, hogy minél több folyadékhoz jusson, nappal kiterpeszkedett, hogy elvegye a többiek elöl a napfényt.
Ármánykodásai elérték céljukat, mert nagyobb lett társainál. Büszkén kihúzta magát, elnézett társai feje fölött. Így elsőként látta meg a feléjük közeledő, félelmetes zajt keltő szerkezetet. Urrá lett rajta a félelem. A gépezet egyre közelebb zakatolt, majd éles fájdalmat érzett, derékba kettévágta egy gyorsan pörgő éles penge. Amint felocsúdott a stresszből, azt láthatta, hogy újra egyenméretű lett társaival. Ő azonban nem az az önmagát megadó típus volt, tovább harcolt, de a derékba törés rendszeresen, menetrendszerűen megismétlődött.
Sokadszor történt meg vele az eset, amikor rájött a lényegre: falusi focipálya része volt, nem messze a sarokzászlótól. A lelkes gondnok minden hazai meccs előtt lenyírta őket.
Csak néhány lépés választotta el a mezőtől, ahol már szabadon nőhetett volna…

Nyúlmama, igencsak elfáradt amikorra betakargatta és jóéjt puszival elaltatta mind a kilencvenkilenc gyermekét. Utána bement a szülői hálóba, ahol férje a tv előtt hortyogott. Most nem volt kedve magát a semmitmondó villogással álomba ringatni, így hát kikapcsolta a készüléket. Élete párja, egy pillanatra felriadt és félálomban annyit motyogott: „Néztem, néztem.” – majd újra álomba merült.
Fogta magát és kiment az üreg elé, kiengedni a fáradt gőzt. Behunyta a szemét és mélyet szívott a friss erdei levegőből.
Amikor újra kinyitotta, Róka Rozi állt előtte, szabadidőruhában. Egy pillanatra összeszorult a gyomra és a menekülést fontolgatta, de aztán eszébe jutott, hogy Rókáék teljesen növényevők lettek, és egyik fő vásárlójuk férje zöldségesstandjának.
– Jaj drágám, nem akartalak megijeszteni, csak erre futottam és megláttalak, gondoltam dumcsizunk egy kicsit.
– Semmi baj Rózám, csak működnek az ősi ösztönök, gyere csüccsenj le. Tudod egy kis szusszanás a napi rutin után.
– Engem a futás nyugtat meg, ha ki akarok kapcsolódni egy kicsit. – mondta rókaasszonyság.
– Még sohasem mondtam, de dicséretes amilyen szépen járatod a rókafiakat, és amilyen kifogástalan a modoruk. Igazán értesz a neveléshez.
– Ó, ez csak a látszat, ők is hajlamosak a csibészségre és van, amit viszont a tieidtől tanulhatnának: összetartást, testvéri szeretetet, segítőkészséget.
– Ezt tényleg nem lehet a szemükre vetni. Apropó, ti mi lesztek farsangra?
– Rudolf azt találta ki, hogy sündisznó lesz, Bélám tengeri malac, Sanci, oroszlánjelmezt rendelt, míg Ottokár lányróka akar lenni, vele lesz a legkevesebb gondom, csak kap a farkára egy szalagot, meg copfba kötöm a haját, de a többivel lesz bajom elég. És ti?
– Képzeld, ha nálunk mindenki más akarna lenni, bele is őrülnénk. Szerencsére megegyeztek, hogy birkanyáj lesznek, csak a csengős vezérbari személye volt vita tárgya, de megegyeztek, hogy majd felváltva hordják a csengettyűt…

Létezik egy csodálatos, titkos sziget. A világ minden részéről ide szállnak az álmok. Megérkezésük után kivárják a sorukat. Először hatalmas kivetítőre kerülnek, ahol álomfejtő szakemberek döntenek további sorsukról. Első lépcsőben csak két csoport alakul ki: jók és rosszak. Innen haladnak a finomhangolóba. A rosszak tovább szelektálódnak: elviselhető, lidérces, velejéig romlott kategóriákba. A romlottak azonnal a hétlakattal őrzött tömlöcbe kerülnek, azért, hogy még véletlenül se kerüljenek vissza a körforgásba. A lidércesek közül, a finomabbak őrizetesbe kerülnek, esetleges nevelő célzatú felhasználásra várva. Az elviselhetők pedig szigorú bírák elé kerülnek, akik minősítik őket.
A jók is további finomításon esnek át, három osztálybesorolást kaphatnak: lehetnek álmodozók, pozitívak és bárkinek ajánlhatók.
Miután mindenki megkapta a besorolását, elfoglalja a kijelölt helyét, és türelmesen várakozik.
A világban nagyon sok lény él, aki nem tud álmodni. Nekik az álombizottság kijelöl a használt álmokból olyat, amelyet helyesnek vél. Így kapott a leharcolt szódásló, középkori díszpáncélzatot a lovagi tornához, magasugró világrekorder győzelmi álmát a levelibéka, és a lajhár gyorsasági motoros száguldását.
Az álomsziget más csodákra is képes: örökre kitöröl félelmes, ijesztő lidércnyomásokat, helyettük varázslatos megnyugvást ad. Feljavítja a félelemben élők életét, magabiztossá tesz. Repülő szárnyakat ad szárazföldieknek, vízi életre alkalmas kopoltyút az embereknek, és sasszemet a vakondoknak. Ismeretlen tájakra repít, dacol a szélsőséges elemekkel, szép álomba ringatja az örökre eltávozókat…