az égi vászonra ráfeszül a hold
felhők csíkozzák
mint öreg néne ócska szatyrát
a beleszőtt sávok
a vonalak közt kottafejek
a gondos stoppolások
valami dallam imbolyog az estben
talán a szél fütyüli le a szatyorról
a hangjegyeket
ütemre lépek én is megyek
haza borostyán kúszik utánam
érzem ahogy óvatosan
átöleli a lábam
hazafelé
By szilkati
7 hozzászólás
Kedves Kati,
tetszéssel olvastam soraidat. Egyszerre érzek versedben misztikusságot és játékosságot. 🙂
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Valóban, jól érzed, mindkettő benne van. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Élősködés, ez jutott eszembe. Aztán, pedig a nihil.
Nagyszerű sorok.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Talán inkább az ilyen-olyan rabság. Az ember saját sorsának foglya.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Gratulálok a hangulatos sorokra:
"valami dallam imbolyog az estben
talán a szél fütyüli le a szatyorról
a hangjegyeket"
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Valóban jelen van valami néma hanghatás. Van, aki hallja, van aki nem. Vajon, kinek könnyebb az élete?
Szeretettel: Kati
és ez…nagyon jó:
"az égi vászonra ráfeszül a hold
felhők csíkozzák
mint öreg néne ócska szatyrát
a beleszőtt sávok"
Szeretettel:sailor
Szép estét!