Amikor hajnalban felébred a rosszindulatom, még egészen picurka.
Mintha éjszaka a sok álmatlan forgolódásban kiszáradt volna.
Kinyitja véreres szemeit, belenéz a tükörbe és káromkodik egy rövidet.
Nem zuhanyozik.
A rosszindulatom szilárd ételt nem fogyaszt reggelire, csak egy feketét három cukorral.
Kicammog a fészerbe, közben rálép az ott alvó vörös szőrű macskára.
Felröhög.
A szakadt biciklijét kitolja az utcaajtón.
Sarkig nyitva hagyja. Elhalad a szomszéd ház előtt, kitárja annak is az ajtaját.
A kirohanó kutya után néz.
A rosszindulatom kezdi magát felszívni.
A rosszindulatom a vonaton a siető kalauz elé nyújtja a lábát. Résnyire csukott szemmel figyeli, amint az lefejel az ajtót.
Hirtelen felpattan és az éppen megálló vonatról leugrik.
Telefonál a panaszirodába, feljelenti a jegyvizsgálót.
A rosszindulatom a. munkahelyére érve megfogja Iluska fenekét.
Letagadja.
A rosszindulatom kerekedik.
A rosszindulatom kávét a földre önti a konyhában, spriccel rá némi mosogatószert.
Vár, kire foghatja rá.
A rosszindulatom ezután olyan feladatot osztogat, amihez nem ad elég információt.
Később üvöltve követeli a megoldást.
A rosszindulatom megjátssza a mártírt, rohangál irodáról irodára és panaszkodik, hogy neki mennyi a dolga. Futtában lever két poharat a földre.
Az ajtóban megfordul és szigorúan felhúzza a szemöldökét.
A rosszindulatom nem akar megjavulni. Elképesztő elégedettséget érez a nap végére. Mellén feszül az ing.
A rosszindulatom már nagyobb mint egy fagyasztóval kombinált hűtőszekrény.
A rosszindulatom a boltban nekitolja a bevásárlókosarat a babkonzervpiramisnak. Vihogva figyeli, kit döntenek le a lábukról a guruló fémkorongok. Telepakolja a szekeret mirelit áruval, majd félreállítja egy sarokba.
A rosszindulatom fütyörészve felrúgja az utcán üldögélő koldus koszos sapkáját.
A rosszindulatom jegyet vesz az állomáson, majd sértődötten a visszaváltását követeli, hogy ő nem azt mondta.
A rosszindulatom rettenetesen izmosnak érzi magát.
Otthon rááll a mérlegre, mert nem tudja hány kiló.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nekem az benne az abszurd, hogy mindez sajnos nem is annyira abszurd. Sőt, nagyon is reális. Sok-sok emberről nem tudnám eldönteni, mi táplálja bennük a kicsinyes, irigy, ártó rosszindulatot, de tény, hogy olyan benyomást keltenek, mintha reggelire, ebédre és vacsorára is a legtöményebb rosszindulat-kivonatot fogyasztották volna, és kizárólag ezt ennék minden áldott nap. Szomorú.
Laca 🌹
Kedves Edit!
Hoztad megint egyéni stílusodat!
Nagyon élveztem!
Hihetetlen hány féleképpen mutatkozhat meg a rosszindulat.
Minden sor,minden mondat tele humorral!
Lehetne az egészet idézni!
"Amikor hajnalban felébred az rosszindulatom"
attól egész estig csak a ´roszban´töri a fejét.
Többször átmentem rajta,nagyon jól jött.
sötét és esös napon ´ilyent´olvasni!
Egyet idézek a sok közül:
"A rosszindulatom a vonaton a siető kalauz elé nyújtja a lábát. Résnyire csukott szemmel figyeli, amint az lefejel az ajtót"
Köszönöm az élményt!
Legyen szép napod:sailor
Szia Edit! Jó kis szatíra, életszerű. Nagyokat nevettem rajta! Üdvözlettel: én
Ez igen! Minden elismerésem!
Lám, mi mindenre képes ez a fránya rosszindulat!
Bár azt hozzá szeretném tenni, hogy a való világban, a hétköznapokban ennél sokkal abszurdabb és bosszantóbb szituációkat is szülhet.
Egy kicsit kekeckednék: a "rohangál irodára irodára" valószínűleg irodáról irodára akart lenni. Azt én javítanám a tökéletesség kedvéért.
Ez az enyhén abszurd, humorral fűszerezett írás most igen közel került hozzám.
És ezt most egyáltalán nem a rosszindulatom mondatja velem. 🙂
és ez:
"A rosszindulatom a boltban nekitolja a bevásárlókosarat a babkonzervpiramisnak. Vihogva figyeli, kit döntenek le a lábukról a guruló fémkorongok. Telepakolja a szekeret mirelit áruval, majd félreállítja egy sarokba"
micsoda zürzavart idézne
Szép nepot:sailor