Csak halványan
derengett,
de legalább
pislákolt,
és lődörgött,
imbolygott,
de mégiscsak
volt támpont.
Mámoros fény,
álom-én,
erényének
vermében
roncs-edény.
Hol falra hányt
bor, só, szén,
a szent beszéd.
Szerep volt,
de elvették.
Nem lehetsz
bolond, ha már
király vagy?
Játszd el hát, hogy
önmagad,
ó lávakő!
4 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Gondolatmeneted a Téridöröl ötletes,egyéni.
Nagyon tetszett ez a rész:
"Mámoros fény,
álom-én,
erényének
vermében
roncs-edény."
Az összehasonlítás itt remekül sokerült,
a mámoros fény és a roncs-edény közt.
AZ ´álom.én erényének vermében´nagyon jó hasonlat!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Szia!
Köszönöm. Jó, hogy mindig jössz.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Einstein? Téridő? És még talán az E=mxc/2? Remek fejtegetés, meglepő asszociációkkal! Tetszett! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Relatív.
🙂
Szeretettel: Szabolcs