Hajnival soha nem tudtam jókat játszani. Az anyukája mindig szép tiszta ruhát adott rá, mikor hozzánk jöttek. Lábán tücsökfekete lakkcipőt viselt, abba bújtatta hófehér, habos zoknis lábait.
Nem vetette le akkor sem, amikor eső után kimentünk az udvarra, a pocsolyákba ugrálni.
Gyuszikával az unokatestvéremmel bezzeg remekül tudtunk játszani. Csak azt nem értettem, hogy miért olyan ritkán találkozhattunk.
Gyuszika éppen nálunk vendégeskedett. Először is hátravezettem a meggyfák közé és nekiálltunk kiásni a tetemet, amit apám tett el a föld gyomrába egy hónappal ezelőtt.Nem kellett mélyre hatolnunk, mert egyszer csak kifordult a hulla. Vékony fehér kukacok másztak ki a gyomrából, rengeteg bontott cérnaszál fityegett belőle.
A vatelines kabátom volt ilyen, amikor megnéztem a kézimunkázó ollómmal, hogy vajon mitől ilyen puha és felvágtam a zseb mellett egy picit.
Gyuszika megnyomkodta a macska puffadt hasát, hátha még több féreg bújik elő. Igaza volt, mert még ezren is előmásztak belőle hirtelen.
Akkor találta ki Gyuszika, hogy ássuk el a homokba Kormit. Készítettünk egy várbörtönt. Tulajdonképpen sima alagutat, ami lefelé lejtett és csak egy kijárata volt. Beletettük Kormost, kicsit lekarmolt bennünket, de nem baj.
Gyuszika lefogta, én meg ráöntöttem a kék színű vödrömmel három merítést.
Jól letapicskoltuk a dombot mezítlábasan.
Kicsit vártunk, de nem lett szökés, jól működött a börtön.
Anyám hívta Kormit az esti etetéskor. Előjött, csak nem nagyon látott a szemében levő sok homoktól.
A macskás eset előtti hónapban Gyuszikával éppen azon gondolkodtunk a fűben üldögélve, hogy mit játszunk, mikor besétált elénk egy kemény szárnyú bogár.
Pontosan olyan színe volt, mint Hajni lakkcipőjének, tücsökfekete.
Amikor elővette a vonóját és ciripelni kezdett, már tudtuk, hogy valóban egy zenésszel van dolgunk.
Gyuszika böködni kezdte egy nádszállal. Kértem, ne bántsa, inkább tegyük bele valamibe és figyeljük meg, hogy mit csinál.
Felpattantam és a farönkről, ahol apám esténként a bort szokta inni, elvettem a poharát. Hirtelen mozdulattal ráborítottam a bogárra, ami éppen akkor akart továbbszökellni. A perem valamiben megakadt, de én lenyomtam.
A bogár pohár alatti része megrándult. Kíváncsian emeltem le róla.
A rovar feje majdnem teljesen elvált a törzsétől, mégis próbált odébb mászni.
Gyuszika azt mondta, hogy ragasszuk össze. Sajnos nem volt semmilyen ragasztónk.
Picit néztük, aztán Gyuszika hirtelen felugrott, rátaposott és elszaladt.
Futtában hátranézett és odakiáltott nekem:
– Gyere már, keressünk valami játékot!
2 hozzászólás
Szia Edit!
Hú,micsoda játékokon törtétek a fejeteket!
Minél izgalmasabb,minél különösebbek legyenek!
Értem,hogy Hajnival nem tudtál jóízüt játszani,aki
"Lábán tücsökfekete lakkcipőt viselt, abba bújtatta hófehér, habos zoknis lábait."
Inkább Gyuszikával,aki mindenre kapható volt ( mint Te is).
Gratulálok egyéni írásodra!
"Gyere már, keressünk valami játékot!" mondta Gyuszika
(remélem tudatni fogod majd ezeket is)
Szép napot:sailor
Köszönóm Sailor!
A fele fantázia.
Feladatra írtam.