húnyva szemem
…
utazom
nem tudom
hová még
de elég
ebből
szemből
látlak
vágyak
marnak
s halnak
évek
szépek
furcsák
csúnyák
de enyémek mind
s a Hold rámtekint
…
s alszik már
a szembogár
utazom
By Hangahúnyva szemem
…
utazom
nem tudom
hová még
de elég
ebből
szemből
látlak
vágyak
marnak
s halnak
évek
szépek
furcsák
csúnyák
de enyémek mind
s a Hold rámtekint
…
s alszik már
a szembogár
4 hozzászólás
Melankolikus hangulata van a versednek, mégis a közepén úgy elragadott a szavak sodrása…nagyon szép az egésznek az íve, s mintha az egészben ott lenne egy egész életkép….
H.
Köszönöm Hayal!
Csodalátos ez a mű is 🙂 Tetszik, ahogy a szembogár alszik 🙂
Látom, kitartóan olvasol 🙂 ez nagy öröm számomra!