hallod a dalt?

hallod a dalt?

hallod a dalt?
dúdold velem
hallod ahogy szól…?
dúdold kedvesem
alig zavarjuk meg a csendet
a nyugalom átölel
a dallam lágyan körbe fon
lebeg mint könnyű pihe
mint a gondolat
mint egy álom
mint az álmunk
amire most rátaláltunk
és egymás szemébe nézve
látjuk azt amiért a Mindenség megszületett
egymásban megtaláljuk a szeretetet

hallod?
hogy szól a dal
ott belül
hogy zengenek a hangok
hogy hullámzanak a dallamok
testet ölt a harmónia
lüktet a létezés örök
milliószor elfojtott ritmusa
bennünk zeng
bennünk dobol
ölel és átkarol
könnyű csókot lehel elgyötört lelkünkre
libegve elsuhan
majd újra visszatér
közössé váló ereinkben
egyszerre lüktet a vér

hallod a dalt?
érzed a ritmust?
dúdold nekem és ringass el
légy az én dalom kedvesem
monoton és féktelen
szédítő és reménytelen…
ez a dallam most a miénk
belőlünk fakad és bennünk tűnik el
szelíd örvényt kavar
és vad szavakat akar
simogatást és uralmat
izzó hangok fonnak át és uralnak
egymásba olvadnak most a test határok
ringató álommal keverednek
a valóságos érintések
csókok zengenek
és harsognak az ölelések
a feszes ritmus kitörni készül
szabadulna már a megkötözött lélek
kiáltani készül a vágy:
Vedd észre még élek…!
minden hangot elsöpör
a lüktető hullámzás
és a lázadó energiák
két testből gyúrnak most
egyetlen matériát

hallgasd a dalt!
csendesedik már a ritmus
távolba futnak a vad örvények
nem zúgnak már a harsonák
egyre halkulnak a hangok
altató futamok csendesítenek
elnyugszanak a lágyan pihegő testek
egyetlen dalból ismét két test lesz
két test..
de egyetlen még mindig a lélek
még őrzi a mi dalunk
és amíg szeretsz
…
a világ együtt dúdolja velünk
a Mi Dalunk