(Napjaink idő-démonai)
A gyermekkor szalad…
Ne félj! Ne félj, csak fuss!
hogy az emlék-tóhoz juss
Ott aztán összeszedheted
az elhagyott könnyeket,
minden szétszórt emlék-szilánkot
s építhetsz belőlük másik világot
Csend…
Múlt, sóvárgás
Alámerültél a tóba…
Nem lesz így jó,
ketyeg az óra!
Az ifjúság itt hagyott
Fuss már, mert elszelel!
Lemaradtál… nem éred el
Csend…
bosszankodás
Eredj már! Hisz csak te tehetsz róla
Ostoba! Most meg ne állj egy szóra
hisz
elhagytad a jelent,
míg a mélyben voltál lent
Menj már! Még talán eléred
a benned következő évet
Üldözöd magad..
Ne félj, de menekülj,
hogy eléd ne kerülj
Csend…
meggondolod
Látod, nehéz ez a fogócska,
A világ túl rozoga, ócska,
hogy így tombolj benne…
Mi? Ha az idő nem lenne?
Ugyan! Csak fuss, hogy elérd magad
Ne félj! Kit érdekel,
ha az ég le is szakad
Ne félj, de fuss, siess
hogy éveidért megfizess
Csend…
Azt kérdezed Kinek?
Ember, így nem éri meg..!
Inkább elmegyek máshoz,
ki nem kérdez ilyet, nem átkoz
Maradj magadnak
magányos lassúsággal,
küzdj meg nélkülem
a felgyorsult nagyvilággal
…
Várjak? … Te félsz?
Ugyan! egy perce sincs,
hogy nélkülem élsz..
Nem bánom, segítek
szívedbe újabb világot kerítek
Most fuss, rohanj te ostoba
Előre, hát mit gondolsz hova?
Az élet elrobog,
Ne félj! Ne félj, csak fuss!
A nagy kasza fordul, huss…
Csend…
halk zihálás
Ne félj, még nem talált,
Kijátszottad a halált!
Mély csend lett benned… Ő elhallgatott
valaki más átvette a botot:
Pszt! Hé!
Figyelj!
Megállhatnál egy percre..
Áh! Nem érdekes,
csak fuss! Csak fuss jó messze…!
11 hozzászólás
heh…
ember tragédiája? hmm.. talán mert ott is valaki hajtja a dolgokat…
köszönöm, örülök, hogy tetszett 🙂
nagyon szép, igazán mozgalmas, törékeny-lelkűnek való, olyan jó olvasni, olyan igazán (nem tudok mást mondani) keserűen szép… grat hozzá!
köszi..
örülök, hogy tetszett
végre valami üdítö hang… játékosság, nyelvi lelemény – szinte gyerekszájból (bocs – nem lebecsülni akarlak korod miatt)… figyelemre méltó.
köszönöm 🙂
Kedves Feleri!
Hmmm…. hmmm… no lám, egy megzabolázatlan kezű tollforgatóhoz van szerencsém! Párbeszéd jellegű monológot érzek ki belőle, egy kis Vörösmarty érzéssel ” Maradj magadnak”… Érdekes külalakkal bír, de ami benne van… az nemhogy érdekes, de különleges és szép! Tetszik! Mondd, hogy sikerült leírni ezt a művet, mi sarkallt?
Üdv: Papaja
Nagyon jó! Egyszerúen nagyon jó! Az jutott róla eszembe, hogy az emberek mindig hajszolják magukat a jobb jövőért, elveszítve a jelenüket, és utólag visszanézve jönnek rá, hogy hoppá, el lett pazarolva pár év! Ekkor kezdődik előlről: na igyekezzünk, hogy akkor ami még hátra van, azt éljük meg jól… De aztán megint ugyanaz történik. Eszembe jutott még Michael Ende “Momo” című műve, az időtolvajokról. Ha olvastad, tudod miért, ha nem, akkor ajánlom neked, mert bár meseszerű, szerintem komoly dolgok vannak leírva benne, és tetszene neked!
Üdv,
Kalina
Papaja: először is bocsáss meg a kései válaszért.. Párbeszéd jellegű monológ.. hű, de szép szakszerűen tudnak itt fogalmazni egyesek :)))) Hogy mi sarkallt? Nem tudom.. egyszerűen csak bevillant a fejembe, hogy
“Az élet elrobog,Ne félj! Ne félj, csak fuss!A nagy kasza fordul, huss…
Csend…halk zihálás Ne félj, még nem talált, Kijátszottad a halált!” és akkor tudtam, hogy ezt meg kell írnom… felvezetni.. a végtelenségig hajszolt emberről… és hát a kergető személy, az “napjaink idődémonjainak” egyikét kellett beszéltetni…
Szóval egyszerűen csak jött az ötlet és írtam 🙂
Kalina:
Megintcsak megmosolyogtattál. imádlak :)) Igen.. pontosan erről szól.
A Momo-t pedig ismerem és nagyon szeretem. Igen.. passzol 😉
Szió
Sodort magával ez a vers. Többször el kellett olvasnom, de azt hiszem, most már értem. “Csak fuss, hogy elérd magad/ne félj! kit érdekel,/ha az ég le is szakad” Tényleg ezt csináljuk. Átszaladunk az életen. Kár.
A versed zseniális. Köszönöm, hogy olvashattam.
Én köszönöm, hogy olvastad és megírtad mit gondolsz. Az már csak külön öröm, hogy tetszik is 🙂
Szia! Nekem is nagyon tetszett, különösen az eleje! Szerintem remek, a mondanivalója pedig figyelemfelkeltő. Tetszik!