suhogó fenyők őrzik a titkot
ki járt erre
ki tűnt el itt-ott
ki hagyott nyomokat a zöldellő
fák alatt
ki olvasztotta el
a téli nagy havakat
suhanó felhők őrzik a titkot
merre tűnt el
ki bújt el itt-ott
merre vitte a tél szelét
vizek felett
merre kergette
a téli nagy hideget
simogató fények őrzik a titkot
honnan érkezett
ki tűnt fel itt-ott
ki fakasztott a fákon
pattanó rügyeket
ki súgta meg nekünk
az élet újjá született
6 hozzászólás
Dallamos, kedves vers! Jó érzés volt olvasni!
Zenélő, dallamos. Nagyon jól bánsz a szavak ritmusával. Az újjáéledés tisztasága kapott meg érzésben.
Azért az első versszakhoz kritika. Nekem a havakat szó idegenül hangzik. Szerintem jobb lenne, ha csak
“ki olvasztotta el
a téli nagy havat”
lenne.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Gyömbér!
Ha jó érzés volt olvasni, akkor eléte a vers a legtöbbet, amit elérhet….
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Szép napokat kívánok!
Szervusz Helen!
Öröm, ha a tiszta újjászületés átjött a versen!
A “havakat” talán valóban furcsa, de azért használják itt-ott… a javasolt megoldás, bár valóban megfelelő lehetne egyéb szempontból, de a ritmus miatt mégsem passzolna igazán…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Nagyon tetszett! Gratulálok!:)
Szép napokat kívánok!
Szervusz Sleepwell!
Ez olyan tavaszi-vers… igaz, még tavaly tavaszi, de hát minden tavasz hasonló… 🙂
Köszönöm!
Szeretettel: koma