mert elmúltak már a régen várt idők
elszaladtak
észre sem vettük és már eltűnt
amit annyira vártunk
szép volt-e?
honnan is tudhatnánk
hiszen nem is láttuk
mindig még-szebbet akartunk
ami "csak" szép volt észre sem vettük
még csak nem is szerettük
tehetetlen roskadunk le most
sarkokon állunk sírva
az égre emeljük öklünk
és megátkozzuk a hazug sorsot
az álszent égi jeleket
miért nem vettük észre
ami jó volt
amikor valaki szeretett
önmagunk árnyaként
kihalt érzések között
botladozva járunk
kiégett szemekkel keresünk
valami itt felejtett szépet
rongyos hittel remegve hiszünk
talán elkerüljük a biztos véget
pedig elmúltak már azok az idők
amikor értünk hulltak a csillagok
akkor folyton a földet lestük
a könnyű
a hírtelen örömöt kerestük
ma már hiába az égre emelt tekintet
hiába a könyörgő
az átkokat szóró szavak
már elmúltak azok az idők…
és mi…
mi még itt vagyunk…