Nem lehet a pokolnak olyan mélységesen mély bugyra
ahova le ne ereszkednék
hogy a közeledben lehessek..
Sosem szerettem ezt a várost
pöffeszkedő, beképzelt sikátorai megszűrik a fényt,
poros csipkefüggönyei mögött alig leplezve bújik a gonoszság
plakátok, lobogók takarják lüktető sebeit
csillogó arcán vastagon a púder, de a ráncok
mélyen belevésve keresztül-kasul szántják,
fényes felét fordítja kifelé,
de hajlataiban gombaként tenyészik a bűn
málladozó falait kiégett lotyók támasztják lusta közönnyel
a szél csatornák szagát keveri körbe-körbe
éjjel és nappal sikoltó jajgatással sír a város
csilingelő villamosok hangja összevegyül
részeg káromkodások röfögésével
s felberregő motorok füstjétől haldokolnak a tüdők
nem szeretem az ablakok kíváncsian koszos tükrét
a fél-sarokvason lifegő kapuk ásító torkát
nem szeretem a betonutak
forró-fagyos, csúszó-darabos botorkálását,
gödröket kerülgetve untalan,
nem szeretem ezt a várost
kihalt utcáin a szenny gyülekező lábnyomaival
mit keresek én itt?
viszolygó pillantásom befogja
a parkok koldusait
s unatkozó dámák ölebének piszkát…
Rágondolni se merek,
mit tehet veled ez a város,
az életed,
nem könnyen fogom megszeretni,
pedig muszáj,
mert ez is te vagy,
léted legelső pillanatától az otthonod,
s az marad elválaszthatatlanul
bárhova mégy.
Elbűvölve nézem a fényeket,
mik átívelnek a kék folyó felett
mi lehet a titka, hogy fogva tart, nem ereszt,
pillekönnyű szárnyaidat lefogja,
varázslatával magához ölel.
Talán
szeret téged ez a város,
mint anya a saját szülöttjét
büszke öntudattal néz rád: tehetséges fiára…
Milyen szép ez a város!
Árnyékos sikátoraira nyíló
ódon csipkefüggönyös ablakaival,
ezerszínű plakátokkal halványfoltos falain
illatos füstbe burkolózó terein
neonfények szikrázó ragyogásával,
milyen szép ez a város,
milyen széppé tudod tenni
jelenléteddel a helyet, ahol élsz
milyen boldogok
akik szerethetnek téged
egy városban
egy utcában
egy világban
egy bolygón
egy szívben.
Nincs a pokolnak olyan mélységesen mély bugyra
nincs a mennynek olyan fagyos magassága
amit meg ne járnék
hogy a közeledben lehessek..
2 hozzászólás
Szia:)
Sajnos már nagyon rég tudtam tőled olvasni.Örömmel láttam, te is fenn vagy itt, és imádtam ezt a versed.Kemény, és még is telis teli szeretettel.Bizony, így van ez ahogy megírtad!Nagyon tetszett:Szeretettel:Nagy Krisztina
Én is éreztem már így. Köszönöm, hogy versbe fogtad!