Beraktam a kazettát, de
Még minden homályos
Volt, és zúgott a fülem; ekkor
A kis tűk lassan befűzték a
Szalagot és mindenki előtt elkezdtek
Alkotni.
Azt láttam, amit mindenki látott.
Azt látom, amit majd mindenki
Látni fog.
Én már régen meguntam
Az egészet és
Fejjel megyek a falnak,
De most
Nem én török össze!
Hölgyeim és Uraim! Induljon a harc!
… a Tisza-parton ültünk.
Este volt és néztük a vizet.
Sokan azt mondják, hogy ez
Csak egy színes álom, egy mese
És akkor:
13:87, Hölgyeim és Uraim!
Valaki megnyerte a játszmát!
13:87
By AmigoH
2 hozzászólás
Hát igen ! Valaki mindig menyeri a játszmát ! Valaki, vagy valakik elveszítik. Hú ez nagyon – nagyon fifikás vers ! Elgondolkodtató. Szinte kapásból mondhatnék ezer esetet amikor a játszmát más nyerte meg. Nagyon jó a versed , örülök, hogy megtaláltam
szeretettel fefo
ÉrteM, legalább is azt hiszem.
Gratulálok a versedhez. nagyon jólsikerült.
“Sokan azt mondják, hogy ez
Csak egy színes álom, egy mese”
“És akkor:
13:87, Hölgyeim és Uraim!
Valaki megnyerte a játszmát! ”
Túl szerény vagy!!
Szeretettel: marica