Láttad, amikor boldogan éltem,
Láttad hogy fénylettem az éjben,
Bennem égett a tűz, ami mára,
Elaludt a saját hamvába!
Láttad a mosolyt az arcomon,
Mikor volt, azt már nem tudom,
De azért emlékezz, jól ált-e nekem,
Vagy jobb így hogy súly van a lelkemen?
Láttad hogy mással jó nekem,
És láttad, hogy nélküle szenvedem,
Ez tett azzá, emlékezz rám,
Régen dicsértek, most mindenki szán!
Láttad rajtam, hogy erős vagyok,
Tudtad, hogy a szépért meghalok,
S most ezt tetted velem, emlékezz,
A sebeimet mindig feltépted!
Láttad rajtam, hogy szenvedek,
Fájt nagyon, de nem neked,
Túlfűtöttél, és mint egy rossz gép,
Szívemet tépted szerte-szét!
Láttad, de nem is értetted,
Nem tudtad, de nem is kérdezted,
Nem mondom el, ne nézz bután,
Mind egy, azért emlékezz rám!
2006-02-21
Yetiboy
2 hozzászólás
ez olyan mint egy dalszöveg! vagy az is?:)
🙂 nem dalszöveg, vagyis én nem annak szántam mert nincs refrénje, meg híd sincs! versnek szántam igazából 🙂 így szoktam írni egyszerűen, hogy mindenki értse, és tisztán kijöjjön a lelkiállapot, legyen az jó vagy rossz!