A gyufaárus kislány (Andersen meséjének verses átdolgozása)

Kis város, kis szegletén,
Ajtó nyílik halkan.
Kicsi lányon, kis kötény.
Így indul el lassan.

Lába puha, meztelen,
Tapossa a szűz havat.
Utcán járva nesztelen,
Aprót lépdel, így halad.

Kezében a portéka,
Gyufa zörög benne.
Egész nap ezt árulja,
De nincsen, aki venne.

– Gyufát tessék! Gyufát!
Didereg az árva.
Az emberek rohannak,
Egy se figyel rája.

Haza menni nem lehet,
Apja várja otthon.
Nagyot lendül a keze,
Ha nincs haszon a bolton.

Szegény lányka mit tehet,
Kapualjba bújik.
Onnan néz ki éhesen,
Az idő meg csak múlik.

Hideg csípi kis kezét,
Lába is fagyos már.
Gondol egyet ezért,
Meggyújt hát egy szál gyufát.

Nyomban lobban a láng,
Lesz itt meleg mostan.
Csodát lát a kicsi lány,
Kályha izzik a sarokban.

De a láng elalszik hamar,
S a kép is eltűnik.
Izzó kályha nélkül, pedig
A hideg sem szűnik.

Gyufa sercen újra hát,
A láng is fellobban.
Hatalmas asztal áll,
Egy jókora szalonban.

Oly szép az asztal,
Rajta temérdek étek,
Sült liba, meg szilva,
Csillogó edények.

Az étel látványára,
Tátva marad szája,
De mire feléjük nyúlna,
Hűlt helyét találja.

Nagy hidegben ismét,
Elaludt a láng is.
Képpel együtt innét,
Eltűnt a világ is.

Szomorú a lányka,
Nem látja a szépet.
Sírni támad kedve,
De nem hagyja a képet.

Kis dobozban kutat,
Keres másik szálat.
S a láng ismét mutat,
Most egy fenyőágat.

Tündöklő díszek,
Száz gyertya rajta,
Mézeskalács szívek,
Karácsonyfa fajta.

Illatozik a szoba,
Zene hallik fentről.
Nagyanyó jön felé,
Szép fehér felhőkből.

Megfogja a kezét,
S viszi, röpül vele.
– Jaj, de szép a világ!
Nagyanyó, hallod-e!

Így röpülnek ketten,
A csillagporos úton.
Felemelkedetten,
A tündöklő Tejúton.

Alant hagynak várost,
Mindent, ami élő.
Holtak birodalmába,
Lélek a belépő.

Lent a városban,
Újra jő a reggel.
Emberek sietnek,
Hatalmas tömeggel.

Néhányan megállnak
Egy nagy kapu tövében,
S nézik a kis arcot,
A túlvilág fényében.

Messze jár már, tudják.
Szomorkodnak kissé.
Tűnődnek a dolgon,
S továbbmennek ismét.

Talpak alatt hó ropog,
Búcsúzott egy lélek.
A kislányszív nem dobog,
Nincsen benne élet.