Jenőke – Május elseje

Csókolom!

Mostan van egy fél percem, a papus a szomszéddal fecserészik. Na nem szépen csendben, hanem úgy ordibálva, ahogy illik.
-Ilyen Egészségügyi miniszterünk még nem vót!-gurgulázta a papus.
-Bélám, én arra iszom, hogy többé ne is legyen! Csak rája nézek, és már indulok is az idegosztályra! Ilyen rezzenéstelen pofával blöffölni csak a Korda Gyuri tud, pókerezés közben.
-Képzeld, a szomszédnál, a Kárcsinál kinn járt a mentő, egy pakisztáni mentőorvossal.
-Honnan veszed, hogy pakisztáni?- vágott közbe papus két nyelet borsodi között.
-Mert úgy nézett ki! Megállapította ránézéssel, hogy kutya baja, kiállította a csekket egy ezresről és eltűnt, mint a Postabankból a lóvé. Na, húzzunk bele Bélám, még kiszáradunk…
Ez a cserkó jobb, mint két infúzió…

Reggel a Kárcsi, mivel még annál is jobban fulladott, eltéblábolt a Dr. Drakula vizitdíjashoz.
Ez már belehallgatózott és megállapította, a Kárcsi kurvára tüdügyulladásos. Kétoldali. Meg gennyes!

A papus csendesen felordított: -Hát ezé mondom én, minek orvosnak látszót hívni, meghalni magunktól is tudunk!

Na, egészségedre, szittyóstársam! –és koccintottak.
-Mit fogol csinálni, aranyapám, május elsején?
-Amit másodikán, bepiálok!

-Majd jól fejbe váglak a sodrófával –szólt közbe gyengéden édsanya. Viszed a Jenőkét felvonulni a Dózsa György útra. Megkoszorúzzátok a Lenin elvtársat!
-Te kuktagőzben megpimpósodott agyú drágaságom, már régen nincsen is ott!
-Béla te egy vakegér vagy, ha így mennek tovább a dolgok, hamarosan visszakerül…

Hát én eztet nem értem.

Csókolom.