ki szememre a csókot adja,
ok nélkül, csak szívére hallgatva,
így őszinte a szép…
ki elveszi tőlem a félelmet,
és kézenfogva vezet ki a sötétségből,
olykor ha gyenge vagyok…
ki ágyat vet, ha fáradt vagyok,
és ölelve bújik mellém kedvesen,
elaludva édesen…
ki talpra állít, mégsem okít,
csak gondoskodással övezve,
véd és tanít…
kérdeznéd mégegyszer miféle,
hát lásd jól,
az egyetlen ki belém van vésve.
2 hozzászólás
“az egyetlen ki belém van vésve” sor nagyon tetszik, gratula hozzá!
De szeretném megjegyezni, hogy a rímeken lehetne még javítani, illetve az “elaludva” szó nekem egy kicsit furi…
További sok sikert!
Remek vers, nagyon elnyerte a tetszésem! Gratu!