Kirakod az ablakba.
De mit érsz vele,
Ha nem nézel magadba?
Fogd szíved szilánkjaid,
És szórd a szabadba!
Aztán figyeld meg,
Mi lesz belőle!
De vigyázz!
Meg ne ijedj tőle!
Inkább szúrd szíven magad!
Megkíméled lelked a fájdalomtól,
A bántó szavaktól,
Melyek úgy tépik fel bensőd,
Akár egy csorbult penge.
Karod mégis gyenge,
Hogy valójában megtegye.
Nem marad más, minthogy:
Ne higgy a holnapban!
A saját szavadban!
Abban, hogy ki ma ölel,
Szeretőn, forrón,
Másnap már nem felel,
Akasztott király vagy, ki már nincsen trónon!
És akkor megtudod milyen:
Szeretve fájni,
Fájva szeretni!
5 hozzászólás
Nekem ez a versed tetszik a legjobban. annyira szép.
“Inkább szúrd szíven magad!”- milyen jó is lenne…és igen, olyan nehéz megtenni.
szilánkok, penge…elkerülhetetlen vonzódás…
Nola
Sajnos olyaan dolgok ihlették, amik nem voltak kellemesek…Őszinték a szavak melyek elmesélik az érzést…..
Neked sem lehet egyszerű életed.A vers mindent elmond, és jó hogy megteszi. Segít azoknak, akik ugyanígy éreznek.
Köszönöm. Valóban nem egyszerű az életem….de igyekszem….
Ez a téma engem is gyakran foglalkoztat…teljesen átéltem a versedet.
Gyönyörű költemény, gratulálok!
Jodie