Ajánlom M. Szilviának /Szlovákia/
Itt áll a képed
A szemembe nézel
S gyönyört küldsz szívembe
Formáid arcélén
Vágyaim megtörnek
És oda képzelem magam
Hol Ámor osztja
Az álmok örömét, lángját
Amig elrévedek formáidon
Ölellek szerelmesen
Formás tested megejt
Ahogy csak sejteted
Bájaid gyönygyeit
És féltve örzöd azt nekem
Hogy hiánytalan legyen
Ha birtokomba veszem
Találkozásunk éjjelén
Itt áll a képed
Rajta minden igéreted
Még takarod, mint szobrot
Leleplezés előtt
De jön a nagy nap
Mikor titkaid felfeded
Én csókollak szerelmesen
Az imádott egyesülés előtt.
1 hozzászólás
Az egész versnek olyan érzete van mint egy lágy simogatásnak! A szavak körülölelik az embert, a képzeletet, mely csupáncsak körvonalaz…titkol s mégis kimond… néhol ne tudom eldötneni hogy tudatosan (e hatást felerősitvén) vagy e tétova, vagy bizonytalnságbol.
összességében nagyon tetszik! Gratulálok! goodwill