Mondjuk, a tengerparti homokba.
Letérdelnék mellé, suttognék bele,
Beszélnék a lyukhoz, kiabálnék vele.
Titkok tudója lenne,aztán betemetném.
Tudná a mesét,szív-repeszekről,
törött álmokról, sötét jellemekről.
Nagy kérdésekről,mik magukban hordják a választ.
Regéket arról,hogy mi, s miért fáraszt.
Most a gond eláraszt,mint gödröm az óceán,
De ha betemetem könnyebb lesz, talán.
És mi lesz a gödörrel?A titok benne van.
Majd kinő egy nádas, és azt suttogja:
Mídásznak szamárfüle van!
4 hozzászólás
Szerintem előbb elmondja a többi betemetett gödörnek, és csak aztán történik a többi 🙂 …
Nekem tetszik.
Nekem nagyon tetszik, szép és kiforott. Ehhez igazán többt nem tudok hozzátenni. 🙂
Ohh, Taviteklám!
remek, ügyes, tetszik, és szólhattál volna korábban is, hogy itt megtalálhatlak tégedet is… Mindenestere a történet jó, a szavak a helyükön, egyszóval gratulálok!
Ölel:Suhanó
Annak ellenére megmosolyogtatott, hogy nagyon is érzem komoly mondanivalóját! Vizuális típus vagyok…