Lélekkacaj

Akkor most bevallom neked,
szeretnék megint nevetni,
de igazán, tiszta szívből,
a jókedvben hemperegni.

Úgy adnék belőle másnak,
kiken a könny otthont talált,
lennék bóbitás madárka,
mely eljátssza az ég dalát.

Igen, vágyom a derűre,
amikor a lelkem kacag,
úgy, mint egy önfeledt gyermek,
ki elbújt az asztal alatt.

De találjon meg valaki,
ne maradjon ki a jóból,
szabadítsuk meg egymást
ettől a mocsok valótól!