Elmondtam már mindent, amit lehetett
bevalottam, hogy szeretlek
észre sem vetted.
Néma vagyok, már csak hallgatni képes
sóhajok tüze ég bennem
mégsem látod.
Átadtam a világom neked, több nincs már,
beletörődtem az ürességbe
szemed nem tekint rám.
Erőm elhagyott, szavaim visszhangja távol
ujjaim erőtlen simítanak, a mámor
mégis elkerül.
Már kívántam mindent, amit lehet
semmi nem teljesült soha, mára
már csak egy maradt.
Élj te, ha nekem a föld pora lesz nyugovóm
ne felejts mégse, de ne legyek bántó
emlék és sose sírj.
1 hozzászólás
Ez már túl nagy önfeláldozás lenne.Van itt neked helyed a világban és időnként nézz szét magad körül, az emlék maradjon csak emlék.