Éj és nap lámpása

“Ott, ahol vad tenger csapkodja a partot,”
érintése megszólaltatja a lantot.
Ekkor buja táncra kelnek az akkordok,
Poszeidón istene ilyenkor boldog.

Lankán magasodik egy téglaépítmény,
olyan, mint egy elhagyatott erődítmény.
Valójában mindig éber életet él,
villanó szeme jelzőfényként útlevél.

Éj ében leplében is látva kínálja,
a vízen utazókat így navigálja.
Az ébredő Nap pírja kísér egy angyalt,
s “rikoltó sirályok köszöntik a hajnalt.”