Haloványan a remény

Nézlek a tükörben,
Mosolyod édes,
Látom a lelkedben…
a szemed éhes!

Fénylik a fájdalom,
Homályos barna fátyol,
Érted dúdolom dalom,
De szomorú ez az álom!

Tükör! Ne hagyj el!
Lelkem kis porcelán.
Tartsuk egyben!
De hová tűnt ez a leány?

Ahogy most nézlek,
Könnyes a szemed,
Cikázó sötét fények
megrémisztenek.

Itt állok tükröm előtt,
Tűzben égő szemem falánk,
Ki ez a lobogó szépségű,
tűnő kis gyertyaláng?

Láng! Ne hagyj itt!
Fényed kell nekem!
Még játszani akarok
Tündöklő fényeden!

Hajladozni szabadon,
Önfeledten fáradozni,
Forogva nyújtózni,
Tűnékeny lobogásodon!

Láng,ne hagyj itt,
Fényed kell nekem!
Haloványan a remény
szemed barna fátyolán,
ártatlan tünemény-
Te angyali kisleány!