Ki őérte lettél életül

“Mert te alkottad veséimet, te
takargattál engem anyám
méhében. Dícsérlek, mert
bámulatot keltő, mily csodálatosan
alkottál meg! Csodálatosak a te
műveid, és jól tudom ezt. Csontjaim
nem voltak rejtve előtted amikor
titokban megalkottál, amikor
összeszőttél a föld mélyén. Szemeid
már, mint embriót is láttak engem, és
annak minden része be volt írva
könyvedbe a napokat illetően,
melyeken megformáltad őket, holott
még egy sem volt meg közülük.” /Zsoltárok 139:13-16/

Szépséges reményeink! Veletek
telnek be szíveink, melyet hordoz
bennünk a teremtés régen volt
valósága értünk, létezvén az,
mi vitet útjainkon vágyakul,
érintve érzéseinkben mindazt,
mi fogantatásunkban adta hírül
azt, hogy létezik bensőnk
világában az Istennek érző ujja,
melyben értünk kívánta
megvalósítani vágyain önmagát.
Lenni azért, hogy te lényedben
légy boldoggá, felismerve e lét
reményében gyermeki önmagad,
meglelve kedvesen értékét a
benned élő, teérted megvalósuló
ragyogást, melyben megvirrad
mindenkor tetteinek érzése, aki
e létezésben érted lett Teremtővé.
Érted adva mindenét, hogy meglásd,
mily gyönyörűséges dolog lenni
érzéseinkben, a szeretet késztető
valóságaként létezni, már nem
“csupán” az Ő isteni vágyaiban.
A mindenekben érted, az emberért
van és lett minden, mi érintve az
Ő vágyait, érted lett valósággá.
Nekünk akarnunk kell felfogni,
akik embernek születtünk, hogy
nincs más öröm, mely valódi
boldogságot ad, mint Jehova Isten,
érte élő akaratának bennünk lévő
és létező felfogása, mely tetteiben
értünk valósul meg. E mindenek
csupán árnyai az Ő dicsőséges
valóságának, melyben kiteljesül
a fizikai világ aktivitása teérted, az
emberért, hogy felfogd értelmét
e létezés felfoghatatlan értékének,
meglátva a hit kapott, de benned
élő, általa véghez vitt tetteit. Te légy
mindezért lényedben boldoggá, aki
vagy az isteni akarat kinyilvánulása
az Ő dicsőséges akaratú kezének
műveként, ki jöttél a láthatatlanból,
hogy láthatóvá legyen benned az Ő
isteni szentesülésén keresztül, a te
élő valóságod. Ki lettél Őérte életül,
lettél az Ő eleven szellemi akaratából
eleven valósággá, hogy felfogd, mily
boldogságos tett a létezés fizikai
világa. Mely létezés e világok közötti
harmóniát kell elhozzon és valósítson
meg, szent tetteinek vágyaként ismerve
fel gyönyörűségeit az Érte, a Jehova
Istenért lévő, de a már tebenned élő,
és ismeret által kapott ajándékul
elevenné lett hit valósulásaként.
Szerető értékül látva meg mindazt,
ki szeretetéül él tettein bensődnek
érző világában, harmóniát alkotva,
mit szívedben hordozol örökségül,
ha tetteidben megvalósítod az Ő
dicsőséges akaratát, lévén az neked
érző boldogságodul örök időkön át.

/írtam: 2023. február 6-án éjjel/