Tárcanapló, egy meg nem jelent hírlap címlapjáról

Jó reggelt! Friss hírekkel, véleménnyel szolgálok. Ma nagyon korán keltem, azt álmodtam, hogy a fejemet kicsit jó lenne kiszelőztetni. És, ezt mikor máskor, ha nem az őrület előtt? Nekivágtam tehát. Kellemes idő volt, friss levegő. Hajnalok hajnalán. Három óra hat perc, kilenc másodperc. És kibe ütköztem, amint a sarokhoz értem? Bizony. Naugye Magam volt az, akivel összefutottam, és valósággal hanyatt estünk a meglepetéstől. Alig bírtuk felsegíteni egymást, de mivel nem esett maradandó bántódásunk, egyszerre tört elő belőlünk az, ami kikívánkozott.

Nem egyszerű az istenit neki, de mit van mit tenni? Egyszer, ha törik, ha szakad, át kell, hogy sétálj szellemeid mezején, át kell, hogy vezesd önmagad kísértet seregét ezen az elfelejtett kalitkán, amelyen nincs retesz, soha nem is volt, mert nem voltak rácsai. S ha voltak is, már rég feledésbe merültek, hogy tapasztalataiddá tisztulhassanak. Börtön, szabadság. Van különbség a kettő között? Hiszen mindkettő szimpla fogalom, nem tűnik egyik sem nagyon bonyolult dolognak, és mégis hányszor és hányszor meggyűlik vele a bajod. Mit van mi tenni? A strucc a rejtőzködés mestere, a tojásban bőven volt ideje mindezt elsajátítani. És a fészkét először elhagyni készülő sasfióka, csak akkor tárja szét tollpihe szárnyait, amikor megfelelő az áramlat. És itt vagy te. Köszönöm, hogy egymásba botlottunk. Klassz! Látni téged. Aztán a derű ne szoruljon beléd, mint ahogyan az alfarhangoddal gyakran előfordul.

Akkor még nem tudtam, hogy ez mit takar, azonban mára világossá vált. Az örömet kár magunkba tartani.  Ja, és aztán? Mentünk mindketten tovább, arra, amerre haladtunk, oda, ahova az utunk vezetett. Jó lenne legalább még egyszer koccanni ott a sarkon, vagy bánom is én, hogy akárhol. Akár a végtelenben, ahol a párhuzamos vonalak találkoznak, s lesz belőlük egy egyenes.