A lenyugvó nap megvilágítja a házak ablakát,
S a fény visszatükröződik rám.
Lehet, hogy ezért nem látsz engem, ezért nem veszel észre,
Pedig ott vagyok, de fényem elveszik a sötétségbe.
Most már lement a nap és csak a lámpák égnek,
Sűrű homály borítja egész lényemet.
Elkezdesz keresni, de Te is elveszel a ködben,
Nem mersz tovább lépni, s csak állsz kétségbesetten.
Merre menj tovább, Te se tudod,
Körülötted a köd már sűrűn forog.
Kirajzolódik egy test,
Mely hozzád beszél, de Te észre sem veszed.
Már érzed, hogy árad rád a hideg,
Rettegsz és sírsz, végül eltűnik a test.
Végleg egyedül maradtál,
Nem csinálsz mást, körbe-körbe járkálsz.
Most már én is érzem a hideget,
Mely áthatja egész testemet.
Távol vagy tőlem, és sűrű a köd,
De se hang, se reccsenés, semmi sem zörög.
De mégsem félek,
Te viszont az őrület határát érinted.
Nálam már kel fel a nap,
Látom a fényt és a kiutat.
Szép lassan indulok el,
Hisz van időm, félnem már nem kell.
De Te még mindig bolyongsz, és újra zsákutcába érkezel,
Folyamatosan csak magad ellen vétkezel.
Pedig már neked is látnod kéne a kijáratot,
Én már rég afelé tartok.
Megyek, csak megyek, de elkezd sötétülni minden,
És ha nem sietek végleg itt maradok a ködben.
Már futásnak eredek, hogy elérjem a fénylő napot,
De megjelensz, s kezemet a tiédhez kapod.
Visszarántasz az életből a homályba,
A forró fénytől a hideg áradásába.
Újra sötét lesz minden,
Nem látom arcod, s nem értem mért tetted ezt velem.
De a kezemet még mindig fogod,
Mintha bilincs lenne úgy szorítod.
Érzem, ahogy remegsz, s már én is nagyon fázom,
Sűrűsödik fölöttünk a köd, s ránk omlik, mint egy sziklahalom.
Iszonyú a teher, s összeesünk alatta,
S íme a két halott karjukkal egybefonva.
Nem is olyan nagy veszteség ez az egész,
Hisz múlt, jelen, jövő; minden homályba vész.
Minden homályba vész
By Rosa Negra
25 hozzászólás
Remek vers!!!!!!!!!!!
Köszönöm szépen!
Hna ez amolyan igazi szabadvers…
Ahogy látom (a verseidet olvasva), neked ilyen a stílusod. A vers szinte már prózai jelleget ölt. Kicsit Babitsra emlékeztet.
További sok sikert!
Köszönöm:D:D!
nekem ez egy cseppet kevés egy vershez…
semmi ritmust nem véltem felfedezni…
olyan, mintha a hirtelen felbukkanó gondolataidat vetetted volna papírra.
el kéne dönteni, mi a fontosabb… a pillanatnyi impresszió, vagy az adniakarás.
ha rímeket alkalmazol, akkor légy tisztában a rím fogalmával (pl. a mássalhangzóknak is rímelniük illene).
ilyen formában a
ablakát – visszatükröződik rám
égnek – lényemet
ködben – kétségbeesetten
egy test – veszed
hideg – a test
maradtál – járkálsz
félek – érinted
a nap – kiutat
kijáratot – tartok
minden – ködben
homályba – áradásába
minden – velem
nagyon fázom – sziklahalom
alatta – egybefonva
rímpárok nem tekinthetők rímnek.
Köszi!de már egyszer leírtam, h nem olyan stílusú verseket írok, melyről sugárzik, hogy tökéletes.bár ahogy írtad, ez kevés egy versehez. és tisztában vagyok a rím fogalmával, de nem vagyok és nem is leszek egy komoly költő.nem is akarok az lenni.nekem így tetszik, de azért köszi.
ha nem célod költőnek lenni, akkor tollat se ragadj…
Ne haragudj, de azt vettem észre, hogy te itt mindenkit csak leszólsz és a sárba tiporsz. Mgadat meg az egekbe emeled. Nem tom mire fel?! Talán mert 36éves vagy? És akkor mi van? Ide mindenki azt a versét vagy művét rakja fel, amelyiket akarja. És ahogy észrevettem te nem nagyon adtál semelyikre sem jó kritikát. Leszámítva a sajátodat. Ráadásul a stílusod a hozzászólásaidban néha már eléggé kiábrándító. Vegyük például: fanofgd: Az utolsó út című versét. Ha olyan büszke vagy magadra, akkor ne csak a verseidben nyilvánuljon meg, h te mekkora költő vagy. Mert a hozzászólásaidban csak egy bunkó, tapló ember jelenik meg. És bocs, h így fogalmaztam, csak utálom, ha kioktatják az embereket. Szia
SajnosNem: nagy butaság amit írtál!
Rajzolok: nem leszek grafikus! Focizok: nem akarok hivatásos focista lenni! Meghalok: ne is éljek?
És sohasem azért ragadok tollat, mert költő akarok lenni. Hanem mert alkotni akarok valamit, vagy egyszerűen ki akarom engedni a gőzt.
Lehet, hogy költő leszek, de csak mert szeretek írni. De nem szeretnék csak azért írni, hogy költő legyek!
És lehet, hogy más úgy gondolkodik, mint én, ezért légyszíves ne vedd el a kedvüket az írástól az ilyen butaságokkal!
De azért sok sikert mindkettőtöknek! És írjatok, amikor csak elkap az ihlet!
Kedves Rosa Negra!
Aki nyilvánosságra lép, annak el kell viselnie a hideget, meleget. Mindenki olyan mûvet rak fel, amilyet akar és mindenki olyan véleményt ír róluk, amilyet akar (amennyiben az a mûrõl szól). Véleményem nem volt cseppet sem személyeskedõ – ellentétben a Te válaszoddal. Ha verset olvasok – elvárok némi nyelvi, gondolati igényességet – ha nem tisztelsz meg ezzel, miért várod el, hogy én megtiszteljelek a pozitív hozzászólással. Ezen felül nem tudom, hol emelem égbe saját verseimet… itt konkrétumokat várnék. Koromra sehol sem utaltam – ennek felemlegetése valamiféle komplexusodra vezethetõ vissza.
Ha figyelemmel kísérted volna hsz-eimet, akkor bizonyosan feltûnt volna, hogy a jó versekhez jó kritikát (kritikát?) írok. Ha nem akarod, hogy kioktassanak, ne publikálj – ez ilyen egyszerû.
sn
Kedves Arnodre!
Ahogy a költő fogalmaz: “A mindenséggel mérd magad!”. Lehet hobbyból focizni, rajzolgatni, verselgetni, de az olyan messzi van a művészettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Alkotni akarás = adni akarás = költői indíttatás. A gőz kiengedése valóban alacsonyabb-rendű motiváció.
Minden leírt szó elindít valamit… a rossz rosszat indít el. Ugye nem kell részleteznem? Nem tudom… nekem nem célom a középszerűség… én költő akarok lenni… szerintem egyéb esetben tollat forgatni bűn.
Amiket érvként felhoztál – az az egyén és nem a művészet mellet szól. Engem az egyén nem érdekel, csak amit az magából projektál a művészetén keresztül.
Az én szempontjaim ezek… bár lehet hogy mindez butaság.
sn
még valami: akinek el tudom venni az írástól a kedvét, annak menjen is el attól a kedve.
Ne aggódj, az én kedvemet nem vetted és nem is fogod elvenni.
És még annyi, h a rossz kritikáidat, szebben is megfogalmazhatnád, célozva megint csak arra a versre, amit előbb már említettem…mert arról télleg lejött számomra, h milyen ember vagy. Azzal a hozzászólásoddal te nem kritizáltál egy művet, hanem inkább megbélyegezted. Te mondtad, van akinek ez a véleménye van akinek az. De te arról a műről olyan kritikát írtál…na mind1. További jó alkotást!
Kedves SajnosNem!
Én a mondatod ellen szólaltam fel. Mert abból igenis az jön le, hogy szerinted csak az írjon, aki költő akar lenni. És ezt továbbra is nagy butaságnak tartom.
Az, hogy milyen felfogásod van a művészetekről, az egyéni dolog, mindenkinek más, azt hiszem. Szerintem a művészek feladata a gyönyörködtetés, az emberek tetszésének kiváltása. Ez te is így gondolod, ha jól értettem („adni akarás”). Így az én célom, hogy adjak, hogy szolgáljak, nem pedig, hogy költő legyek. Ha amit adok, jó és szép, akkor talán elismert költő leszek, de ez másodlagos.
És ha a pillanatnyi érzelmek kiírása magamból alacsonyabb rendű motiváció… ám legyen. Nem leszek kevesebb annál a senkinél, mint aki most vagyok.
Amibe belekezdek, én sem akarok középszerű lenni. De nem lehetek mindig a legjobb, már ha lehetek egyáltalán az. Hány nagyreményű költő volt, akik a középszerűségbe süllyedtek, és ma a nevüket se tudják. Nehogy te is így járj! (Kívánom, ne így legyen!)
Még egy dolog. Egyén nélkül nincs művészet. És ha elveted az egyént, akkor megtagadod a művészetet is.
“Még egy dolog. Egyén nélkül nincs művészet. És ha elveted az egyént, akkor megtagadod a művészetet is.” – ez olyan “szereted a halakat? Nem? akkor te buzi vagy…” logika… – tudod… Hofi
“Szerintem a művészek feladata a gyönyörködtetés, az emberek tetszésének kiváltása.” – hát… nem teljesen…
kiegészítve azzal, hogz ezt azon a szinten kell csinálni, amilyen szintem egy nem művész ember képtelen.
a dilettáns rajongó saját gondolotai tükrét keresi, egy műértő azoknak továbbgondolását, kiteljesítését, új megvilágítását, vagy épp cáfolatát. el kell döntenetek, mire vágytok… hogy azt mondják, hogy “de jól megírtad. én is épp így érzek”, vagy “aztakurva… ezt így is lehet látni/láttatni”.
Azt értsétek meg, hogy bármilyen műről írhatok bármilyen kritikát – ha nem ért vele egyet a szerző, avagy bárki más, hát megcáfolja… cáfolatát vagy elfogadom, vagy nem… ez így megy. sajnálom, ha véleményem nem seggnyalás.
Mutass nekem egy olyan műalkotást, amihez nem kellett legalább egy egyén, aki kigondolja, megcsinálja… 🙂
“Szerintem a művészek feladata a gyönyörködtetés, az emberek tetszésének kiváltása.” — ez az én véleményem… erről, mint írtam mindenkinek más elképzelése lehet. Én e szerint határozom meg a céljaimat.
“kiegészítve azzal, hogz ezt azon a szinten kell csinálni, amilyen szintem egy nem művész ember képtelen.” — szerintem olyan szinten kell csinálni, ami a befogadónak megfelel vagy amit elvár. És a közönség tesz valakit művésszé, nem az, hogy én annak vallom magam!
De mindegy!
Ez a vita mehetne a végtelenségig. Egyikünk se tudna olyat írni, amibe a másik ne köthetne bele! És erről egy szólás jut eszembe: Ahány ház, annyi szokás! 🙂
Mások vagyunk, mások a gondolataink és ez nagyszerű dolog, Mert ha minden ember ugyanúgy gondolkodna, mindenkinek ugyanaz tetszene, nem hiszem hogy beszélhetnénk korstílusokról, de még egyéni stílusról sem.
Ezért remélem nincs harag, még akkor sem, ha azzal a bizonyos mondatoddal (remélem) soha nem fogok egyetérteni.
Tisztelettel és sok sikert kívánva: Arnodre
kardom a toll – haragom a vers…
semmi más:)
csak még egy gondolat…
a mű megírása után függetlenné válik alkotójától…. most gondold el, ha Ady verseit személyisége tükrében vizsgálnánk… brrrrr….
harag nincs… ám toll ki toll! 🙂
Kedves Rosa Negra!
ha valaki azt a minimum tiszteletet nem adja meg nekem, mint olvasónak, hogy a magyar nyelv szabályainek megfeleltesse a saját költeményét, akkor miért várja el, hogy bármiféle tisztelettel tekintsek alkotása felé???
de nincs mű alkotó nélkül… 🙂 és ezért nem válhat teljesen függetlenné…
toll ki toll? párbajra hívsz? :)) nem fogadom el, kevés vagyok hozzá! feleannyit éltem mint te és sok még a tanulnivalóm… 🙂
üdv
Kedves SajnosNem!
A kritikád “szakmai” tartalma igaz. Írhatnád összefoglalóként a Lapban megjelentett versek többségére. Segítő szándékodban sem kételkedm; mind két irányban: a vers írója számára és a vers olvasója számára. A személy nem érdekel, tehát nem vallod magad filológusnak. Attól még lehet véleményed, ki is nyilváníthatos. Csakhogy: miket birálsz? Írásba menekülő embereket (nem “mik”, hanem “kik”, “akik”) A Te Reneszánsz című versed: v e r s. Így kell (vagy illik?) megszólítani az embereket, reneszánsz módra. A fenti “vers” bírálatnak nem a rím képletek, a kemény és lágy magánhangzók váltakozása, a mássalhangzók illeszkedése az intésre, segítésre érdemes, hanem a költői absztrakció hiánya. De ettől még igaz, valós érzelmeit (szenvedést, szenvedélyt stb.) mondja el. Leírt egy sor érzelmi aktust, egy állapotot, de még nem jutott el odaáig (ebben az írásában) hogy bersé formálja.
Üdv! És szenvedj meg további szép verseket!
Kedves olvasó!
Mindenben igazad van… csakhogy ezen a ponton kell elgondolkodni azon, hogy a kezdő tollforgatót mivel segítjük jobban – az elnéző mosolygás közbeni buksisimogatással, avagy az őszinte kritikával. a vers termnészeténél fogva kiszakad a költőből. itt versről és költőről beszélek… tehát én a kritikámmal nem tudom kivenni a tollat a költő kezéből… ha mégis – hát annak úgy kellett lennie.
a verstani hiányokat azért hangsúlyoztam, mivel azoknak az ismerete az első lépés a versíráshoz… az megtanulható – értelemszerűen ahhoz nem kell tehetség. ha ezeknek a birtokában vagyunk, akkor sem biztos, hogy jó verset tudunk írni, de már bűnrossz biztos nem lesz belőle. innen kezdődik a tehetség. persze van olyan is, aki mindenféle szabály ismerete nélkül tud zseniális verset írni, ám ez oly ritka, mint a fehér holló.
sn
Rendben! Valóban, nem kell buksit simogatni, de sokféleképpen lehet őszintének lenni. Ha egy “hivatásos” – minden szabály betartásával – ír egy rossz verset (és hányat!!), ami ráfér! Neki, ha publikál, nincs joga „vétkezni”! Neki, ha nem is veheted ki a kezéből a tollat, legalább csapj rá.
De itt és most nem költő kezéből veszed ki a tollat. Rövid ittlétem alatt úgy látom, valóban szükség van (még néhányad magaddal) az ITTLÉTRE. Ki tudja, melyik klubtagból csurran ki előbb vagy utóbb a tehetség.
Üdv!
Szép vers:) Gratulálok hozzá! Ügyes vagy! Igazán magával ragadó! by: Laci
Nagyon szépen köszönöm:) Jól esett