Sarokban állok arccal a falnak,
rossz voltam, lehet.
De mért rossz egy gyerek?
Állok a sarokban, csendben várok,
a megbocsátás reménye messze.
Állok a sarokba’ csendbe’.
Teszem a dolgom, guggolok a múlton,
torkom fojtja hangtalan kínom,
majd jön, csattanva suhog a szíj,
szakad a hús, reped az ín. Futnék,
de lehúz, görcsbe merevít a gúzs,
néma képbe kivetített percek lépnek.
Lassul. Homlokom mögött szörnyszülött lapul,
az alsó szintem ő az úr.
Agyamban él az elsőszülött védtelensége.
Nem kértem magam torz testem börtönébe.
Állok a sarokban, arccal a falnak.
Mindenki elment, magamra hagytak.
Pörgettyű forog, lassan megfordulok,
eltűntek a falak, eltűnt az ajtó, eltűnt az ablak.
Nincs tér, nincs már idő, csak egy holló
tépett tollai szállnak a szélben…
lassan oldódik fel minden a fényben…[IG_KITOLT]
Tépett tollak
By Ecsedi Éva
6 hozzászólás
Kegyetlen szavak, kegyetlen sors. Csak abban reménykedek, nem saját tapasztalásból íródott. Örülök, hogy néha találkozni lehet komolyabb témájú versekkel is. Tetszenek a verseid.
Köszönöm Sam, hogy elolvastad versem, és véleményednek örülök.
Szerencsére nem saját tapasztalat, de képzelőerőm eléggé nagy, és bele tudtam élni magam. Egyébként, sok versemmel azonosúltam, és java részt saját életemből merítek…
Mégegyszer köszönöm dícséreted.
Éva
Valahol már írtam, hogy gyere ki a sarokból… De most inkáb kihúzlak én… Na add a kezed… Hopp.. látod, csak ennyi volt…
Igen, már nem a sarokban állok arcal a falnak… 🙂
Arccal a falnak… hát ezek után én nekimentem… h-i-h-e-t-e-t-l-e-n-ü-l aktív képek,
e-s-z-m-é-l-e-t-l-e-n-ü-l össztett szavak és (nem-utolsó-sorban) F-E-L-E-J-T-H-E-T-E-T-L-E-N SOROK!
Köszönöm.
Én köszönöm Titusz!