Stilizált lélegzet

“Tövisek vesznek körül
és skorpiókon ülsz.”

párolgó álmok:
álomcseppek.
kiülnek az ablak üvegére, hogy a párkányra follyanak.
kiülnek az ablak üvegére, a betonkánaán nyakába.
(Nyakukba veszik?)

vonat árnyéka szakítja fel a falut
és a rés mögül előbújik a város
paneltüskés sündisznó páncélja.

Kutyaugatás;
a pocsolyában cigaretta sercen, eldobja magától a parazsát,
méterrel arrébb megmozdulnak a sinek,
begördül rajta a zöld acél állat – óriáskígyó.

Vonat érkezik.
Kat-Kat.

“Balra a második vágányon vonat halad át”

Nyíl, egyenesen az agyba. A szívtől. ( Sikoly)

Festmény a falon.
Falfestmény.
Nem.
Csak árnyék.

Lábad közül kikúszik a levegő.
Szisszen. [ “sszz” – mérges kígyó.]
Beléd fojtom a szavamat,
és a mosolyt majd a szenvedély biggyeszti ajkadra. ( nyáron – izzadtság cseppek közé bújtatja)
és a mosolyt majd a szenvedély fagyasztja ajkadra. ( télen – a leheleted látszik, bárányfelhő)
és a mosoly leolvad ajkadról. (tavasszal – vágysz a nyárra?)
mert az ajkadra kiűlt a rozsda. ( ősszel – féled a telet?)

“Ne félj szavaiktól
és ne remegj arcuktól.”