Szerelmem vagy, mert szeretlek,
szerelmem vagy, mert este csókot adsz,
szerelmem vagy, mert tőlem csókot kapsz,
s mert maradsz, ha ölembe veszlek.
Szerelmem vagy, mikor a víz csobban,
szerelmem vagy, mikor meztelen húr pendül,
szerelmem vagy, mikor karod felém lendül,
s mikor a sötétben gyertya lobban.
Szerelmem vagy az élet csúf zajában,
szerelmem vagy nemcsak éjjel, de nappal is.
Szerelmem vagy, mégha csókod is hamis,
mégha ott látlak más karjában, akkor is.
3 hozzászólás
Kedves Gusztáv,
ez aztán az igazi, tűzön-vízen át szerelem! 🙂
Versedhez gratulálok, Imre
Köszi, kedves társam, ez véletlenül került fel, első kamaszkori versem.
Köszöntelek, Tiszt: G usztáv.
Szép szerelmes soraid végén megdöbbentem. Nekem ez már nem férne bele, de egy versben a feltétlen szeretetet, odaadást jelzi: “mégha ott látlak más karjában, akkor is.”
Szeretettel: Rita 🙂