Zenebonáznak az őszi szelek,
kék öreg ajtón pattog a festék,
száraz gallyon madárkasereg,
jönnek a hűvös, csillagos esték,
csontjaimon már a tél didereg,
úgy vágyja az ember, hogy néha szeressék.
Néha
By santiagoBy santiagoBy santiagoBy santiagoZenebonáznak az őszi szelek,
kék öreg ajtón pattog a festék,
száraz gallyon madárkasereg,
jönnek a hűvös, csillagos esték,
csontjaimon már a tél didereg,
úgy vágyja az ember, hogy néha szeressék.
3 hozzászólás
Szia SANTIAGO!
Egy megjegyzést, ha szabad, és miért ne ne lenne az.
🙂
Szerintem nem néha, hanem mindig.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Santiago!
Érzödik versedben a múlandóság szele!
Mégis,minden kilátástalanság mellett,ott
az óhaj a szeretet,a megértés iránt!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves eferesz és sailor! Köszönöm!