Fonja haját puha szél, szabadon
szárnyal a lelke az égig,
gondolatát remegőn kutatom,
félve, kerengve fehérlik
mind a remény, amit önt le reám,
rezzen az ég dörejére,
angyalom ő, ölelő mosolyán
szenderül éjre a béke.
Ámde amott konokul katonák
lábai döngnek az úton,
angyalomat keresik, ködön át
hallom, amint belekurjong
részeg-üvöltve a gyűlöletük
mordan a hajnali égbe,
vetve a lelkem a part feketült,
pernyetakart fövenyére.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
“hallom, amint belekurjong
részeg-üvöltve a gyűlöletük
mordan a hajnali égbe,”
Nagyon tetszett!
Igen,ez megy!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot
Örülök, hogy olvastad és egyezik a véleményünk, kedves sailor.